A Balkán valóban közeledik, de nem az ország számára. Lengyel László megy arrafelé, vagy ő talán mindig is valahol ott volt. Ez az ember tipikus példája a bizánci örökségű szovjet szellemiségnek, hozzáadva egy kis (ál)őszinte odamondogatós népi szláv szellemiséget a hruscsovi idők őszinte és továbbra is hazug stílusában. Népi szlávjaink valóban őszinte emberek, csak ott tévednek, hogy már az ükapjuk is a legsötétebb ázsiai zsarnokot szolgálta.