Örömmel üdvözöllek a pörgettyű működését soha elfogadni nem tudók közt! :-) Silannak a hivatkozott hozzászólásában (18) a képszerű leírás már nem hinném, hogy felülmúlható lenne. A végén azonban az oldalbarugott autó példája kicsit megingatott: ha nem autóról lenne szó jelentős tapadási súrlódással, egy pöccintéssel fényévekre eltéríthető lenne az eredeti irányától, mondjuk az űrben. Igaz, körpályán tartásához már nem kis erőre lenne szükség. Pedig a kettő (pöccintés és körpálya) ugyan az, csak a pöccintés a körpályán tartásnak egy piciny , rövid ideig tartó szakaszának felel meg.
A Maszek találmányokban felemlített kozmológiai sejtésedről kicsit bővebben is írhatnál, mert nekem a pörgettyűről kozmológiai összefüggés eddig még álmomban sem jutott volna eszembe! Ha jól belegondolok, ami a pörgettyű problémámból maradt, az igazán a hétköznapi mozgásoktól eltérő viselkedés szokatlansága. Valahol írtam már: van két tökéletesen polírozott pörgettyűnk (azért polírozott, hogy a forgást szemlélődéssel ne lehessen megállapítani). Ha az egyiket megforgatom, látszólag semmi külömbséget nem tapasztalok a másikhoz képest. Hogyan tudnám megmondani előre, hogy ha lerakom az asztalra mindkettőt, melyik fog felborulni, és melyik az, amelyik látszólag fittyet hány a megszokott világképünknek? Súly méréssel? Tömeg méréssel? Mind a két esetben azonos lenne. És mégis micsoda külömbség van a két azonos tárgy viselkedése közt! Ez már a pörgettyű költészete, miután a fizikáját, matematikáját megismertük! :-)