Balkán Klub

Szerető Szabolcs

Magyar Nemzet, 2001. április 23., 7. oldal

Felettébb tanulságos üzenettel lepte meg a magyar választópolgárokat a tévedhetetlenségéről, objektivitásáról és függetlenségéről ismert politológus az MSZP szombati kampánynyitó előmajálisán. Lengyel László eszmefuttatása harmonikusan illeszkedett a balliberális ellenzék által a dabasi vereség óta sulykolt propagandaszólamokhoz. Az egyelőre sem használható programmal, sem miniszterelnök-jelölttel nem rendelkező, mégis kormányváltásra készülő MSZP-nek – a Demszky-féle stratégia kudarcát most feldolgozó SZDSZ-hez és az elfogultságát a kampány közeledtével egyre kevésbé leplező sajtóhoz hasonlóan – a jelek szerint egyetlen érdemi mondanivalója van a társadalom számára: aki a Fideszre szavaz, a szélsőjobboldalt is támogatja, illetve kirekeszti az országot az Európai Unióból.

Lengyel László és a szocialisták tehát semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek: 1998-ban ugyanezzel a stratégiával maradt alul az előző koalíció a jobbközép oldallal szemben. Az állítólagos szélsőjobb veszéllyel való egyre hisztérikusabb riogatásnak és az EU-ra való folytonos hivatkozásnak mindazonáltal súlyos következményei is lehetnek. Aligha tesz jót például az ország megítélésének, hogy Romano Prodit a baloldali ellenzék lassan a saját szószólójaként, csodafegyvereként kezeli. A már említett, Lengyel László felszólalásával megterhelt szocialista rendezvényen olyan kijelentés is elhangzott, hogy a jelenlegi – „antidemokratikus, a szélsőjobboldallal összejátszó” – kormány a magyar választókat megtévesztheti ugyan, de a Prodi által vezetett Európai Bizottságot nem. Lengyel László szerint Orbán Viktornak nincs egyetlen európai szövetségese sem, a kormányfő az Európai helyett a Balkán Klub tagja.

A Gallup néhány hónapja készített felmérése szerint Magyarország uniós csatlakozását a feltételezettnél jóval nagyobb arányban támogatja a vizsgált EU-tagországok és hazánk közvéleménye. Kevés dolog alkalmas annyira e konszenzus szétverésére, mint a fent idézett kijelentések. Meggyőződésem, hogy a társadalom józan többsége tisztában van azzal, mekkora súlya lesz Magyarországnak majdan az Európai Unión belül. De komolyan felerősítheti az integráció ellenfeleinek hangját, ha egyesek Brüszszelt a belső viták döntőbírájaként igyekeznek beállítani, s az EU feltételezett reakciójával fenyegetik a választókat. Ez a velejéig antidemokratikus, szervilis, a magyar társadalom önérzetét sértő, a „megtéveszthető” választókat lenéző gondolkodás visszaüthet, amikor népszavazással kell megerősíteni az uniós csatlakozást. Erre azonban valószínűleg nem gondolnak azok, akik belpolitikai céljaik érdekében bármikor készek kockára tenni az ország érdekeit. Megtette ezt már az MSZP a médiatörvény jogharmonizációs célú módosításának megvétózásakor is.

Ám akárhogy okoskodnak az ezerszer levitézlett politológusok, akárhogy terrorizálja a közvéleményt a „fasiszta veszéllyel” a sajtó, a választók pontosan tudják, hogy már tíz éve nem valamely külső erő, hanem az ő szavazataik döntik el, milyen erőviszonyok alakulnak ki a parlamentben. Ha pedig egyedül senki sem szerez abszolút többséget, kormányt azok a pártok alakítanak, amelyek együtt biztosítják az ehhez szükséges többséget az Országgyűlésben, s képesek megállapodni a koalíciós együttműködésről. Tiszta Balkán!