Mit nekem te zordon Kárpátoknak vadregényes fekete tollú gyászstrucca!

Ma,mikor szemhéjaimat,rideg rozsdás feszítővassal felnyitottam,láttam a halált
Nem olyan volt Ő,miként az bárgyú vasutasok gondolataiban él (s néha,ha kedve tartja rabbinak öltözve idős hölgyek fejére húzza harsány alsóneműjét,vagy ódákat zeng egy tál kocsonyáról a tanyasi éléskamrában)
Nem olyan volt ő...tán egy sötét császápingvinpingvin vidám úszógumival derekán
Ez hasított csokoládépuding állagú agyamba...
vagy tán nem is...
Víg mókus lesz Ő,ki elrugazkodva a rút realitástól darab lyukacsos sajtot imitált...oly meggyőzően,oly átéléssel,hogy szőrös testét vad reszelő szörnyű tortúrájának tettem ki(gondoltam is,Marlon Brando veszett el a kis bestiában)
...s ekkor belém hasíott a felismerés:
Hisz ez csak nagyanyám,ki fogsorát rajtam keresi!