Hello Valiant!

Olyan régen nem írtam már a topikunkba, hogy meg sem próbálom elmesélni mindazt, ami velem történt. Na jó, nagy vonalakban:
Véget ért a munka a cégnél, ahol addig dolgoztam. A gyár ISO 9001-es okleveléről készült, bekeretezett másolatot elvittem emlékbe :-)...
A számítógépem visszaadta lelkét a Teremtőjének, miközben én hetekig alig dolgoztam valamit. A könyvtárban is csak alig-alig tudtam netezni... Szóval épp nem voltam túl jó passzban, amikor kiderült, hogy Tamást meghúzták pénzügyekből. Ez annyit jelentett, hogy évet kell neki ismételnie (náluk nincs kreditrendszer). Természetesen így a koleszban sem maradhatott. Gondolkozott egy darabig, hogy talán lakhatna nálunk (képzelheted, hogy örültem volna ennek :-) ), de aztán hirtelen úgy döntött, hogy inkább hazamegy Csabára. Kész. Letörtem, mint a bili füle.
Szóval minden okom megvolt a depire, de furamód valahogy mégse depiztem. (Ezt meséltem már? Két szöszi áll a villamosmegállóban, aszongya az egyik: "Tegnap olyan depi voltam, majdnem öngyi lettem")...
Na, szóval szereztem munkát (Postán borítékológép-kiszolgálás, zajos, állómunka, fárasztó, de jól fizetett, lehetett túlórázni, és igen-igen jóképű fiúk dolgoztak ott), de sajnos az csak egy-két hétig tartott.
Azért mégis vettem új használt alkatrészeket (új ház, új alaplap, Cyrix 6x86-PR150+ proci, 32M EDO RAM, Acorp 56K külső modem), úgyhogy most már tudok a gépemen netezni, ami nem egy utolsó dolog... Közben megint szereztem állandó munkát, erről később mesélek.
Persze voltam egy párszor otthon is. Ilyenkor nagyon jó volt, Tamás kijött elém az állomásra, aztán mászkáltunk a városban erre-arra, egyszer még a McDöncibe is bementünk (azé' ezt sem gondoltam volna! Hogy én valaha is beteszem a lábam egy McDonald'sba...), aztán hazamentünk (sajnos ki-ki a saját otthonába...)
Viszont egy pár héttel ezelőtt más volt. Ott kezdődött, hogy behívtak katonának. Örültem, mint majom a farkának. Ui. a behívóparanccsal ingyen utazhattam (na nem Floridába :-), hanem Csabáig meg vissza, másodosztályon)... Szóval reggel bementünk, lecsesztek, hogy miért nem küldtem be a papírt, miszerint diák vagyok, aztán hazaengedtek. Közben találkoztam két volt osztálytársammal, majd bementem a Belvárba. Itt is találkoztam egy-két régi ismerőssel, majd olyasmi történt, amiből, ha itt elmondanám, talán botrány lenne, ezért ezt inkább majd mailben...
Na, szóval megbeszéltem egy találkozót Tamással. Elmentünk a Márványba, kajáltunk, aztán sétáltunk egy sort a városban, és beszélgettünk. Nagyon imádok vele beszélgetni! Aztán Tamás rákérdezett, hogy van-e kedvem moziba menni vele. Naná, hogy volt! Megnéztük a Sátáni játszmát. Aranyos kis filmecske volt :-)...
Aztán megint jöttek a dolgos hétköznapok... Szóval, a UPC egyik ügyfélszolgálati irodájánál dolgozom, a számlázási részlegen. Nagyon jól fizet, irodai munka (vagyis kb. 6 órát dolgozunk a 8-ból), számítógéppel kell dolgozni (szóval rossz nem lehet :-)). Épp csak ki kell bírni ép ésszel, ami ott folyik. Ha én egy fejes lennék a cégnél és látnám a főnökeimet, hogy dolgoznak, rögtön kivágnám az egész bandát úgy ahogy van. De erről inkább privátban, mert nem szeretném bajba hozni magamat...
Na, szóval múlt héten megint voltam otthon. A program Tamással megint ugyanaz volt, mint a múlt héten: Találkoztunk, beszélgettünk, moziba mentünk, elbúcsúztunk. Naggyon jól éreztem magamat.
Na, most egyelőre ennyi... Majd írok többet is.
Hello!
Tyb