:)) Ok, bár a nyelvezet nem volt tudományos, a válasz, azért mégis annak lett szánva! :) Mert hogy komolyan így történik a dolog.

De hát akkor vegyünk egy kissé tudományosabb magyarázatot: amikor az ásítás bármilyen (vizuális, gondolati, stb. forrásból fakadó) inger hatására elérkezik hozzád, akkor erre az ingerre úgy reflektál a szervezeted, hogy kicsit kitágul a lágy szájpadlásod és így az egész torkod is, aminek hatására egy újabb inger keletkezik, ami ásításra ösztönöz Téged is.

Egyébként az ásítás pontos definíciója az agytörzs oxigénhiányának múló zavara. Ez az oxigénhiány több okból is felléphet (fáradtság, rossz levegő, stb.), és amikor látod, hogy valaki ásít vagy éppen csak az ásításra gondolsz, a szervezetedet is automatikusan emlékezteted arra, hogy az agytörzs nem kap elég oxigént és máris ásítasz egyet, hogy segíts a dolgon. Ezért van az, hogy amikor nagyon friss vagy, nem hogy magadtól, de még egy ásító ember látványára sem kezdesz ásítozni.

Na? :)

t