Ha megkérdezem, mindig azt mondja, hogy már 1000-szer elmondta, még 1X nem fogja. Ilyenkor mindig arra utal, hogy a nyakán lógok (pedig mostanában nem is szoktam, mert nem akarom provokálni, hogy bunkó legyen), meg hogy "érzékeny rám". Meg hogy szeret egyedül lenni. Ha én valamitől félek, akkor az az, hogy ha megmondanám, akkor ez az érdekes munkaviszony is felbomlana, és nekem szükségem van rá (a barátságára is, még ha mást nem is akar). És most azon filózok elmondjam-e, mert ez így nem állapot. Én még 2 évet így nem bírok ki! Bár gondolkozom azon, hogy jövőre nem jövök vissza tanulni, ha nem jön össze a Hamburgi ösztöndíj. Egyébként sem áll otthon jól a szénánk (pénzhiány, apu lerokkantosítása.. stb.), erre tudom fogni. De ha én innen elmennék, az miatta lenne. Mert ezt én így nem bírom tovább! És még lenne 2 évem... Na abba is hagyom a siránkozást, mert csak kiborítom magam.