Kedves Tulipán74!

Igen, ez: "De mi van akkor, ha az egyik mégis észreveszi magán, hogy egy kicsit többet érez a másik iránt? Esetleg megijed, hogy az eddig olyan jól működő barátság, ami olyan sokat jelentett számára és sok bajban kisegítette, esetleg elveszik?" szöget ütött a fejembe, nem is kicsit. Olyannyira, hogy ez így is volt, 2 "haver"nőm esetében is. Az egyiknek még nem mertem elmondani (de gyanítom, hogy rájött, mert hihetetlenül éles a szeme ilyen szempontból), a másiknak viszont igen. Talán nem leszek túl OFF az itt következő verssel (ha mégis, akkor bocs):

NEHÉZ

Nehezen jött - karjával megkötött.

(beleborultam élet-ölelésébe
vitt magával - én hagytam.
Becsuktam a szemem és láttam:
kettőnket, mindent, a szédülő világot)

Kapaszkodtam: nehéz.
Meglódult és vitt: nehéz.
Ketten, mint EGY: nehéz.
Elengedni: nehéz.
Csukd be a szemed: ne nézz
csak láss, csak legyünk - nehéz.
Sírásom elfojtani: nehéz.
Könny-eső egy sivatagban: kevés.
Védeni és vigyázni rá: nehéz.
Minderről még ezer szó is: kevés.
De tekintettel szólni merni,
magamnak is beismerni,
vigyázni rá és szeretni
nincs a Földön egyéb semmi,
mi ennyire rokkantóan
NEHÉZ.

Ez azután keletkezett, hogy lassúztunk egyet (amit már többször is, mert nálunk ez is belefér, nem értünk félre (meg van neki barátja) semmit, evvel is lehet barátilag segíteni a másiknak, nem is kicsit), amikor is az a régóta mozgolódó "többet is érzek részemről, mint barátság" erősebben megmozdult. Aztán másnap beszélgettünk, és előkerült a téma. Mondtam, hogy írtam is róla egy verset (ld. fönt), de NEM fogom neki megmutatni, csak akkor, ha lesz nekem is rendes barátnőm. Addig-addig győzködött (ebben szakember), amíg beleegyeztem, hogy OK, másnap megmutatom. Hát, ne tudd meg, mennyire rettegtem attól, hogy elrontom ezzel a jó baráti viszonyt. Nem is mertem ránézni, miközben olvasta, inkább azon gondolkoztam, hogy szóbaáll-e velem utána. Hát, volt egyfajta reakciója, de aztán egy rendesebb beszélgetés közepette elbeszélte, hogy ezt már kb. egy-másfél éve fölismerte, és azóta gondosan vigyázott, hogy a baráti megmozdulásaiból ne értsek félre semmit, ne legyen baj, úgyhogy rendeset nőtt a szememben. Kb. EZ az, amit igazi fiú-lány BARÁTságnak nevezek, és a baráti viszony (aminek a törésétől pedig féltem rendesen) meg se rezdült, ugyanolyan jó, mint addig.
Bocs a hosszú lére eresztésért, illusztrálni akartam, hogy előferdül, hogy még ilyet is kibír egy rendes barátság.
Benned szerintem nincs e tekintetben semmi hiba, csak talán még nem találkoztál egy olyan emberrel, aki ilyen barát tudna lenni.

Üdv: The EMPEROR