Kedves EMPEROR!

Örülök, hogy Nektek eddig csupa pozitív tapasztalataitok voltak e téren. Talán akkor nekem azért volt csupa negatív, hogy az egyensúly megmaradjon. :)

Na de komolyra fordítva a szót, azért látom ezt a dolgot problémásnak (de akkor a példátok alapján át kell formálnom majd a véleményemet), mert egészséges férfiak (bár nem tudom, Te hány éves vagy) és nők lévén, ha egy olyan emberrel találkozunk, akivel tökéletesen jól érezzük magunkat lelkileg, megértjük egymást szellemileg, együtt nevetünk, együtt sírunk, sőt néha még "olyanokat" is mondunk egymásnak, de csak úgy poénból, egyszerűen óhatatanul megtetszik egyiknek a másik. Vagy a másiknak az egyik. Persze lehet ezt elfojtani, nem tudomásul venni, titkolni, tagadni, nem észrevenni azért, hogy megmaradjon a barátság.

De mi van akkor, ha az egyik mégis észreveszi magán, hogy egy kicsit többet érez a másik iránt? Esetleg megijed, hogy az eddig olyan jól működő barátság, ami olyan sokat jelentett számára és sok bajban kisegítette, esetleg elveszik? Nem vesz tudomást a felfedezéséről. Vagy elfojtja az érzést (sokáig úgysem lehet). Vagy szenved egy kicsit (később majd többet). Vagy teljesen megzavarodik (ahogy esetleg Leea barátja is tette) és felrúg mindent, ahelyett, hogy megpróbálná tisztázni a dolgot. Pedig ki tudja, lehet, hogy esetleg a másik is érez egy kicsit többet iránta (ahogy Leea érez)?

De nem akarok szélsőséges lenni (maradni), ezért elfogadom, hogy másnál működhet az ilyen típusú barátság. Örülök neki. Tényleg. Talán bennem van a hiba.

t