Arcomra nyomott ide aranyér kazettát,
értékes a képe, Ida, arany érkezett át.

A vers a XXI. század hajnalán fogant, az akkori zűrzavarban, emberi és gazdasági válságok, a pénzszag és tengernyi halálhörgés századában. Címén idegen kéz jele mutatkozik, jeles irodalomtörténészeink kutatásai szerint a költő egy rejtvényszerű címet próbált megrázó erejű kétsorosban megverselni. A rímtípus kecskerím, s az utókor hasztalan próbálta megfejteni, a poéta miért nem a kézenfekvő szalag a vámon/valag a számon rímpárt használta. Egyes feltételezések szerint a rejtvényre e rímpárt már valaki leírta, Fityinger B. Lajos internettörténész szerint egy ipepi vagy e-papa vagy epe-pá vagy hasonló becenevű költőtársa, az irodalomtörténeti bíróság azonban még nem fogadta el Fityinger digitális bizonyítékait erre nézve. Ha igaz a kutató elmélete, akkor könnyű elképzelni, hogy a hiú és egyénieskedő költő DIREKT másik rímpárhoz nyúlt.
A vers felütése rejtélyes, "arcomra nyomott ide aranyér" - e fura kép a befogadót oly kellemetlen helyzetbe viszi, mellyel sokan egész életükön át sem találkoznak, s a prűd madámok és ficsúrok orrán finnyás fintor jelenik meg. Mondhatni, a vers így maga szelektálja befogadóit, pláne, hogy a kép erősségét az Arcomra és az Aranyér alliterációja, szó eleji ríme is aláhúzza. "kazettát"- így folytatódik a vers, ez a XXI. század eleji környezetet sejteti, az "értékes a képe" kitétel roppant tömören és velősen foglalja össze, hogy videókazettáről lehet szó. Mily költői tömörség, s mégis mily egyértelmű e vaslogika! Milyen könnyű így arcába vágni a mindent ezerszer megmagyarázóknak, a szószátyároknak és mellébeszélő nagyképűeknek, hogy üres az életük, semmivé foszlik, lehull róluk a lepel!
"Ida, arany érkezett át" -e csattanó a lírai én társához szól, s szerelmi fonalat enged sejtetni a színfalak mögött. Az "át" igekötő csak a XX.-XXI. század csökevényére, a vámvizsgálatokra utalhat, s azzal, hogy aranynak nevezi az értékes képeket tartalmazó kazettát, egy metaforikus síkot is megnyit a költő, mely síkon lebegve úszik a verset lezáró pont felénk. A befogadó ekkor sírva fordul magába, megbánja bűneit, s a katarzis élményét mélyen átélve rivall:
-Evoé! Mily gyönyörű volt e vers! Hadd olvasom el még egyszer!
A költő túlzott és indokolatlan szerénységére jellemző, hogy "ernyedt kísérlet" megjegyzéssel kísérte a remekművet. Valljuk be, mi, egyszerű emberek repesnénk az örömtől, ha ily verset adhatnánk a világirodalomnak!

vu

OFF
Nem sértődtem meg, fikázzatok csak nyugodtan, engem igazol ide beírt kb. 1000 kecském!
Most új kecskékre nincs időm, de még jövök velük, legyetek boldogok és békések mindnyájan!
ON