Nálunk az egész pénzügy azóta működik, amióta gondosan tervezve van. Mivel tanár volnék, az én fizetésem nem sokat nyom a latban, sajnos (ettől néha úgy érzem, hogy "csak" el vagyok tartva, de a férjem szerint már az is nagy dolog, hogy kézben tartom a számlákat, meg a konyhapénzt, éés általában nem szaladunk el vele), szóval az megy a számlára, de nem nyúlunk hozzá, onnan fizetjük a horriblis lakástörlesztést (már csak szeptemberig, aztán egy ideig nem vagyok hajlandó költözködni!!!), a kevéske maradék meg őrületes tempóban halmozódik. A férjem fix és kevésbé fix fizetéséből egyrészt kapok egy bizonyos összeget, ebből intézem a számlákat meg vásárolok. A benzin, cigi az ő dolga, meg az egyéb, hirtelen vagy kevésbé hirtelen kisebb-nagyobb kiadások finanszírozása is. Szóval a módszer azért jó (ez így volt akkor is, amikor itthon voltam a lánnyal), mert nem érzem, hogy folyton kuncsorognom kellene a pénzért, hiszen egy bizonyos része fölött én rendelkezem. Tudom, hogy nem nagy dolog, hogy eldönthetem, milyen felvágottat vagy mosóport vegyek, de mégiscsak valami (néha belefér egy-egy "luxuscikk", úgymint ruhadarab, hajcsat, ilyesmi, bár én is csak egy hülye anya vagyok, és elsősorban a gyereknek vásárolok, csak aztán magamnak)