Helló Lányok,

Engem ma mélyre taszított a kisfiam a gyesbetegségbe. Lement az apjával a kertbe játszani délelőtt, én meg az erkélyről megkérdeztem, mit rajzolnak a járdára. Jakus felnézett, közölte, hogy „ferdi” (Ferrari), majd integetett, hogy „pápᔠés jelezte, hogy menjek be. Mikor nem mozdultam elég gyorsan, hozzátette: „Főzz ebéd!” A röhögéstől persze nem mozdultam, majd erőt vettem magamon és mondtam, hogy „igenis, parancs értve, megyek”, mire kegyesen felszólt: „töszi!” (köszi). És még csak kétéves…
Persze máskor is rámszólt már, mikor a nappaliban csak a morzsás szőnyeget porszívóztam ki, a távolabbi sarkokat kihagyva, hogy „ott is, itt is”…
És a következő is fiúnak látszik, milyen terror vár még rám? Pedig esküszöm, a férjem sose dirigál nekem…
A bevásárlás nekünk mostanában nagyon megy, Jakus ugyan már nem ül be a kocsiba, de elég rendesen jön utánunk. Persze félszemünk rajta, de eddig még nem veszett el soha. Ha néha elkóborol egy cseppet, rögtön hallom, hogy „Mama, Mama, hó’ vagy?”
További jó vasárnapot ezen a szépséges napon!

Kriza