Kedves Alexa!

Nagyon sokszor szokták mondani (és sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a saját életemre nézve szintén igaz, legalábbis eddig), hogy egy kapcsolatban az egyik fél mindig egy kicsit jobban szereti a másikat, aztán néha fordul a kocka, néha pedig így marad. Azt hiszem, ez azzal a régi "kis gyerek és a játéka" tanmesével magyarázható. Amíg nincs meg, nagyon kell, amikor megvan...., nos akkor már megvan. Persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de miután már voltam mindkét oldalon, mégis azt kell, hogy mondjam, így működik.

Nem kell hozzá nagy bölcsesség, hogy azt mondjam, itt most Te szeretsz jobban. Ilyenkor az embernek olyanokat mondanak, hogy: "tudod egy kapcsolatban az egyik fél mindig egy kicsit jobban szereti a másikat...". És amikor ezt mondják neki, akkor ő elkezd azon töprengeni, hogy OK, akkor talán most úgy csinálok majd, mintha nem szeretném annyira és akkor majd ő fog engem jobban szeretni.

Ezek után két variáció lehetséges:
1. tényleg bejön a dolog, elkezd teperni egy kicsit a másik, mire hősünk örömmámorban úszva megfeledkezik magáról és újra rázúdítja hatalmas mennyiségű szeretetét és kezdődik minden elölről, vagy
2. nem igazán tudja jól eljátszani a "nem szeretlek annyirát", a másik pontosan tudja, mi folyik és nem változik semmi.

A szerepjátszás, a különböző taktikák szerintem nem igazán jönnek be. Valami vagy működik, vagy ilyen eszközökkel kár erőltetni.

Hogy mi a megoldás? Egyszerűen nem tudom. Vagy előbb-utóbb kiszeretsz belőle, vagy előbb-utóbb ő jön rá, milyen szeretni való is vagy valójában (az önbizalmad nehogy elmenjen!!!! nincs vonzóbb, mint egy magával rendben lévő, kiegyensúlyozott ember!!). Hogy meddig kell várni? Azt sem tudom. Legkésőbb addig, amíg ki nem szeretsz belőle. Mert - legyünk őszinték - előbb elég nehéz szakítani, ezekben az ügyekben azért csak az érzelmek döntenek, legyen akármilyen okos az az ész.

Egy tanácsot azért nem árt megfogadni (az egyik kedvenc idézetem): nem az a bölcs, aki nem dől be másnak, hanem aki magának sem... Egy idő után ezen érdemes elgondolkodni.

És hogy visszatérjünk a topic témájára: a túlzott szeretet megfojthatja a másikat, a kapcsolatot. Megint csak az a véleményem, akármennyire is szereted a másikat, figyelembe kell venned, hogy ő hogyan szereti, ha szeretik. Azt igazából csak Te tudhatod, hogy mennyi esélyetek volt eddig a közös jövőre, azt senki nem tudhatja, mennyi lesz, mindenesetre megalapozhatod ezzel. Ha működni fog - szerintem -, csakis így.

Hát ennyi. (Bocsánat, egy kicsit hosszú lett.)

Osztán csak ügyesen!! :)

t