Világ életemben ateista voltam, már gyerekkoromban sem hittem, hogy a vallás az egyetlen út a boldogsághoz.
Komolyzenét tanultam, ez lett a hivatásom is, szüleim pedagógusok. Soha nem volt, hogy ne lett volna idejük velem foglalkozni. Igaz egyke vagyok, de életem eddigi 35 évében nem éreztem, hogy elkapattak volna.

Sajnos Amerika egyre inkább közelsége előrevetíti a jövőnket. Egyre inkább a globalizáció határozza meg a lelki fejlődésünket is. A lényeg, hogy jó fogyasztó legyen az emberből.
Nemsokára olyan szakbarbárokat fogunk nevelni a fiatalságból, akik egy villanykörte kicseréléhez is „szakembert” fognak hívni. Ez a cél!?

Sajnos (inkább szerencsére) én még abban a korban nőttem fel, amikor még apróbb javítások házilagos megoldása volt a hőn áhított dolog, és nem az ahhoz szükséges pénz előteremtése.

Ez valami rettenetes, hogy mindent és mindenkor beárnyékol az anyagias szemlélet.
Szerintem addig, míg a szülőknél is így van, addig remény sincs a változásra.

Nem szeretnék a 6 éves, iskola előtt álló kisfiam helyében lenni. :c((((