Sziasztok,

Tróbálok egyfajta választ eszkábálni itten. Édesanyám tanító egy kis faluban immáron ~34 éve, folyamatosan 1-2-os gyerekeket okított (most éppen nyugdíj előtt van, és napközizik egy éve). Szal ő tapasztalt ebben a témában. És egyszer beszélgettünk ezekről a témákról (a falu miatt az ilyen jellegű problémák lassabban gyűrűznek be, de határozottan megjelentek ott is). A következőre jutottunk:
A szülők az iskolától várják el, hogy mindenre nevelje a gyereket, olyan dolgokra is, amikre a szülőknek kéne nevelniük a kedves csemetéjüket. Márpedig ez nem funkciója az iskolának.
Ez egyrészt azért van, mert a szülő örül, ha szelel a segge, mert egész nap dolgozik, hogy eltartsa a családját, és nem nagyon marad ideje gyereknevelésre. A gyerek meg csak nő bele a vakvilágba.
De egyre több olyan szülő is van, aki maga is 15 éves maradt: munka után (ha éppen nem munkanélküli) beveti magát a fotelba, és bömbölteti a magnót/tvt/videót, issza a sört, vagy akármilyen kedvenc időtöltését űzi, közben meg persze (mintegy megszokásból) csinál egy-két gyereket, de az már nem járja meg az eszét, hogy azzal foglalkozni is kellene, továbbra is csak magnó/tv/videó/meg egyebek, és a gyerek meg majd felnő magától.
Mindkét típusra jellemző, hogyha valami nagy gáz van a gyerekkel, akkor az iskolát teszik felelőssé a történtekért, ráadásul az olyan kis faluban, ahol jóanyám is él, a tanári fizetés igen magasnak(!!!) számít, ergó elvárják, hogy ezért a "vagyonért" a pedagógus megdolgozzon...

És ez a helyzet csak romlik.

Ez a mi véleményünk.

Üdv,
p