Sziasztok Babások!

Susok, nagyon örülök, hogy minden OK., és nagyon köszönöm a küldeményt. Reméljük jó ügyet fog szolgálni, mert megpróbálok nyomulni valami érdekében...

Gyömbér! Már alig várom (gondolom a többi, már a babáit kivül tudó topictárs is), hogy babagondozási dolgokról levelezzünk!!! Egy fázissal mindig előbbre vagyok, de jó is lett volna, ha a terhességem alatt már létezik ez a topic. Érdekes, hogy akkor kevesen voltunk kismamák, aztán hála Istennek, hirtelen elkezdett ömleni a SIKER!

Olyan csodás dolog szülőnek lenni! Ezzel kelek, ezzel fekszem (ez most csak szimbolikus, mert nemigen alszom:-)))))) ) és bizony mindig könnybelábad a szemem, amikor rámnevet valamelyik kis angyalka. Mindig úgy látom, azt mondja a kis szeme: ugye, érdemes volt küzdeni értem! És arra gondolok, hogy ezerszer ennyi kint is vállalnék még értük. Különben nem tudom, a többi újdonsült anyuka és apuka hogyan van ezzel, de az anyai szeretet legelőszőr valahogy nem is csak az örömben nyilvánul meg, hanem sokkal pregnánsabban a féltésben. Emlékszem, akkor éreztem előszőr igazán magam anyának, amikor a kórházban egyszer bementem a babákért és kis vércseppet láttam a pici kézfejükön. Kiderült, hogy csak rutin-vérvétel volt, de zokogás jött rám a kis vérük láttán attól a gondolattól, hogy fájdalmat okoztak nekik.
Már előre rettegek a jövő heti oltástól, ami állitólag fájdalmas...

Látom, a HUM felkarcsont, FL combcsont ügyet valaki korrigálta, ehhez csak annyit, hogy a Várandós Mamák Könyvében a 14. oldalon minden UH-rövidités jelentése benne van.

Egy tanácsot még elhintenék saját tapasztalat alapján: nehogy jó előre vegyetek papucsot a kórházi tartózkodás idejére vagy nyári cipőt az előrehaladottabb terhességre, mert nekem 39-es papucsomat 41-esre kellett cserélni :-O, a régi cipőim meg most a szülés után is mind szoritanak.