A cölibátus attól kezdve amikor természetes (tehát nincs igény a szexre), akkor az igazi.. Addig viszont csak elfojtás, és az káros.
A cél nem a cölibátus kell hogy legyen, hanem a tudatosság felismerése.
A cölibátus ezek után természetes, tehát ha egy nőt meglát valaki, akkor nem rögtön a dugás, az arra való tiltás, és a betartás kínjai jutnak eszébe.
A cél megfelelő kijelölése, és az ahhoz vezető út élése a lényeg..

Az igei alapja az, hogy a szex elcsábítja az elmét Istenről (mint minden más világi dolog).

Előnye akkor jelentkezik, ha Isten az első, és utána jön minden más (ez minden másra is igaz). Az első szűrő ez kell hogy legyen.

Hátránya annak van, ha mondjuk a házastárs/stb. ennek nem érti a lényegét, és továbbra is akarja a szexuális kapcsolatot.

Az hogy ki tartja be, az annak a kérdése, mennyire veszik komolyan a cél elérését, mennyit hajlandók feláldozni idejükből arra, hogy elérjék a célt. Ez nem áldozatvállalásnak kell lennie, hanem időnek. Az áldozatvállalás is szenvedés. Ha nem az, akkor természetes.
Ebből következően a legtöbb ember nem tartja be (sok pap ráadásul homokos), elfolytják magukban, mert nincs meg a MEGFELELŐ technikai háttere és célja életüknek.

Összegezve nem a cölibátus a lényeges kérdés, hanem a CÉL, és az ÚT. Minden más ezekből következik.