Tisztelt NeXuS!

Akkor a szubjektív és/vagy általam is hasonlóan látott részeket átugorva:

"A legtöbb vallás (még a politeista vallások is) megegyeznek abban (1. csop.), hogy Van egy főisten, aki kvázi maga a mindenség."

Ez nem így van. A monoteista/monoteisztikus fázis a különféle vallások késői, érett korszakára jellemző. Persze rengeteg helyen lehet névleges főisteneket - lásd pl. Brahma, Marduk - találni, lehet az égi pantheonok élén trónoló isteni királyokat is - Zeusz, Odin, Jáde Császár, Itzamná stb. -, lehet az univerzumot megszemélyesítő istenalakokra bukkanni - Visnu, Pan Ku, Apszu & Tiámat, Uranosz, Purusa :) - de valóban abszolút Isten csak a (bizonyos szempontból) legfejlettebb vallási rendszerekben tételezett: az iszlámban, a judaizmusban és a kereszténységben (valamint ezek különféle késői permutációiban: baháí, újkeresztény eredetű szekták, szikh vallás stb., stb.)
Szvsz helyesebb ezt egy folyamatos skálával modellezni, ahol az egyik végpont környékén a többezer természeti szellem áll, a másikon pedig az Egyetlen Abszolútum.
Ez utóbbival viszont kéretik nagyon vigyázni! Ugyanis alapvető, kibékíthetetlen különbségek vannak különböző felfogásaiban!

"Sumereknél An, Magyaroknál Isten (még a honfoglalás ideje táján), A Buddhistáknál az Erő (bár nem tekintik istenségnek), a Taoistáknál a Tao, az indiánoknál Manitu, a Nagy Szellem..."

Nem értek egyet. A sumereknél Ea (Enki) és Enlil legalább olyan jelentőségű, mint An, aki különben szorosan véve csak az Ég istene. (Lásd a legkorábbi Fára-periódus istenlistáját.)
A honfoglaló magyarok Isten-hitével én nagyon vigyáznék... Az általam ismert összes adat a köztük élő sámánhitről szól, ahol az Ég Istene (rokonoknál: Tengri Atya, Numi-Tárem) max. csak amolyan korábban említett névleges istenkirály, ill. Világteremtő lehet. (Pontosabban tűzimádatról is megemlékezik egy forrás, ha jól emlékszem.)
A (mahájána) buddhizmus egyik fő irányzata (a vidzsnyánaváda, vagy csittamátra) valóban tételez egy Objektív, Abszolút Tudatot - de ezt, mint te is írod hangsúlyozottan nem tekinti istennek. (Különben az istenek a mahájánában nagyon is konkrétan definiáltak!) Másrészt enyhén szólva nem hanyagolhatjuk el a súnjavádát, ahol szó sincs semmiféle Abszolútumról, csakis egy mindeneken túli Ürességről (súnjatá). Hol itt a főisten??
A tao Útja megint csak deklaráltan aperszonális valami.
A Manitu pedig egy rosszul interpretált fogalom. :) (Tulajdonképpen "a természeti szellemek összességét" jelenti. Azaz a sok-sok különféle állat/növény/stb.-szellemet nevezték egyes törzsek a manitunak... És akkor még nem is szóltunk pl. a Mennydörgésmadarakról, stb.)

Ami a lényege a fenti sok süket rizsának - kérlek ne próbáld azt bizonyítani, hogy minden vallás legalábbis sejtet egy Abszolút Főistent. Nem így van.

=====

Harmadik szem: szóval a tobozmirigyről beszélsz :)
- Milyen energiamezőt is képes érzékelni?

"A nem-anyagi világot nem lehet túlzottan anyagi érzékszervekkel érzékelni."

Akkor most nem lehet, vagy nem lehet "túlzottan"?
És melyik mit jelent?
Ha lehet egy egészen picikét is, akkor egyúttal azt is állítod valahol kapcsolódik a nem-anyagi világ az anyagival.
Ha pedig nem lehet egyáltalán érzékelni - akkor miről beszélünk? :) Hogyan állíthatsz róla ez esetben bármit is?

Saját Út: teljes mértékben egyetértek.