Kedves Feanor!

Elnézésedet kérem, hogy a másik topikban nem válaszoltam az üzenetedre. Most pótolom, mert látom, hogy időnként benézel ide.:-))

Köszönöm, hogy ugyanazt kívánod nekem is, amit én Neked.:)) Ez ugyanis abszolút igei.
Attól meg ne tarts, hogy a kívánságom nem jó kívánság volt, hanem csupán „csípkelődés”. Mert ha nem a szeretet vezérelne, akkor nem lennék krisztusi ember.
Arról is biztosíthatlak, hogy valódi béke uralkodik az életemben, amióta Krisztus él a bennem. Éppen ezért kívántam Neked is tiszta szívből, hogy Jézus Téged is megérintsen valóságosan, hogy megszabadulhassál a kötöttségeidből.

Én is azt szeretném, hogy Te is beléphess a Menny kapuján. :-))
Tudom én is, hogy ott olyanokat is látunk majd, „akiknek bizony a játékszabályok általunk történő olvasata szerint nem volna szabad ott lenniük”. Hiszen Isten is megmondta, hogy "könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek".
Ezért is fontos megbocsátanunk minden ellenünk vétkezőnek, nehogy „agyvérzést” kapjunk amikor kiderül, hogy a Mennyben a szomszédunk épp az a személy, aki a földön a legnagyobb ellenségünk volt. :-))

Nyugodt lehetsz, mert akárkit is látok majd ott, nem fogok megorrolni az Úrra sohasem, hiszen Ő a legfontosabb személy az életemben. Ha nem bíznék meg a döntéseiben, akkor nem lehetnék a gyermeke sem.

Soha nem állítottam olyat sem, hogy ez, vagy az az ember nem lesz ott a Mennyben, hiszen ez nagy balgaság lenne a részemről.

Már korábban leírtam, hogy tisztában vagyok azzal, hogy Isten bárkinek megbocsáthat, de azt is érdemes szem előtt tartani, hogy nagyon veszélyes az üdvösségünkkel játszani, és a véletlenre bízni azt! Bölcsebb dolog betartani azt, amit Isten megkíván tőlünk, és nem okoskodni túl sokáig. :-))

A régi zsidóviccedet köszönöm, nagyon tetszett. :))

Isten áldjon, meg:
Birs