Szijasztok!

Jelentem ismét nagymamátlanul. Fogta magát és visszament. Apám megígérte, hogy józan életet él, mama meg rohant. Én meg micccsináljak, mindegyik a saját szülőm!
Nem hiszek komoly változásban dehát...
Igazából az bosszant a legjobban, hogy nem tudok sem lelkileg, sem életvitelileg tartósan berendezkedni semmire, mert mire valami kialakul, addigra az alapfelállás megváltozik. Mióta megszülettett Panna 3x volt úgy, hogy anyukám velünk marad. Na, mindegy, már sokkal jobban vagyok. A héten elkezdem pótolni barátok terén a hiányosságaimat. Telefonálok, találkozok és sz.....rok a világra.
Itt a tavasz, Panna éjjel-nappal vigyorog, apa imád (én tozse) és alakul a házacska. Igaz, hogy ölég öreg, de tűrhető lesz, a kert pedig isteni.
És mivel alább kiderült, hogy minálunk Gyapot a gyes-beteg, nem is tudom, hogy mit keresek én itt.

csocsesz

ui: Tímea: Mivel mint tanár nem igazán vetne fel a pénz (ezt pont Neked mondjam?), úgy döntöttem, hogy legyen egy tisztességesen megfizetett diplomám, így most átrándulok a közgazdász szekcióhoz.
Beadtam az Ált. Vállalkozási-ra.