Kedves CILLI!

Nem lenne célszerű, ha agressziónak fognád fel a veled kapcsolatos hozzászólásokat. Pédának okán rumci engem többször már "a földbe döngölt", de ennek ellenére mérvadónak tartom a véleményét, még akkor is, ha az enyémmel ellentétes.
Itt a topikban különböző "színvonalú" emberek találkoznak -- én sem tartozom az élmezőnybe, legfeljebb diakrón kérdésekben és komparatisztikában produkálok átlag felett --. Ez alkalom arra, hogy magunkat ellenőrizzük, megvédjük álláspontontunkat, illetve még szűk körben hagyjuk meggyőzetni magunkat, mielőtt egy problematikus véleménnyel kilépnénk a nyilvánosság elé.
Ekként is értelmezem rumci 1363-as hozzászólását, mely engem is "eltalált": az ÉKSz alapján "el kell törölnöm" az általam a 1358-as hozzászólásban felállított 1. kategóriát. Nincs olyan vonatkozó névmás, mely helyett ne lehetne olyan környezetet, stiláris szintet találni, ahol ne lehetne használni a megfelelő kérdő névmást, határozót. Az ÉKsz (1992) példái: "Egy héttel előbb, hogy letelt a határidő...", "Megcsinálták, ki hogy tudta."; "Fusson, ki merre lát."; "Vegyen, ki hányat akar."

De hogy téged is "megvédjelek": nem látom problémásnak a hibát vét kifejezést. Ennek ugyan az ÉKsz-ben elfelejtettem utánajárni, de pl. az Országh-féle Angol-magyar nagyszótár hozza az alábbi szócikket: "fluff: ... B vi ... 3. biz hibázik, hibát vét; bakizik".
A hibát vét idióma, nem elemezhetjük pusztán az őt alkotó szavak egymásutánjaként. Nem feledkezhetünk meg egy ősi (költői) eszközről: a gondolati alliterációról. Ennek során az igei állítmány kiegészül egy -- egyébként felesleges -- névszói "erősítő" taggal, mely az eredeti formájában az ige gyökének megfelelő főnév, pl. "megharcolja harcát", de ide sorolható az "eső esik" is. Tipológiailag a hibát vét hasonló szerkezet: a hiba konkretizálja a vét jelentéstartalmát. Nem felejtkezhetünk el arról sem, hogy a vét a vet tő variánsa: a jelentésszeparációt éppen a rögzült szókapcsolatok segítették elő.