Ha már megszólaltattam, ámbár a vurugya által rámtaksált szakértői státus magam által is megkérdőjelezhető.
A kérdő és vonatkozó nézmások ügyében idézném a hatályos MHSz 261. pontjának pédáját: "A hegymászásban elfáradt, s mikor egy forráshoz ért, rövid pihenőt tartott".
A vonatkozó névmások elég késői fejlemények, és a megfelelő kérdő névmásokkal való "felcserélhetőségüket" illetően három gyakorlati csoport állítható fel (szerintem): 1) A jelentés teljesen differenciálódott, pl. "hogy(an)" ~ "ahogy(an)"; 2) A differenciaálódás megtörtént, a kérdő névmás már csak jelentős stíluskülönbséggel léphet a vonatkozó helyébe: "ki, mi" ~ "aki, ami"; 3) A diferenciálódás 'folyamatban': ide tartozik a "mely" ~ "amely" is. Ez utóbbiak szabadon felcserélhetőek az irodalmi és a köznyelvben, jóllehet a kérdő névmás vonatkozói használatának lehet már egy kis archaikus "stichje", de ez semmi esetre sem kodifikálható mértékű.

Másik téma: nem felejtkezzünk el arról, hogy itt a fórumon praktikusan élő beszéd folyik írásban, mint megboldogult egyetemista koromban a kocsmaasztal melletti filozofálgatások során. Emiatt nem marasztalható el vurugya a laza mondatszerkesztés miatt. Az inkriminált összetett mondatból egyébként sem hiányzik kötőszó, csupán a második vesszőt cserélném kettőspontra: "Sok a nyelvi babona az országban, egy részüket magyartanárok tejesztik: tőlük hallottam azt a babonát is, hogy nem lehet és-sel mondatot kezdeni.". Mind az urali, mind az altaji nyelvek egyik tipológiai jellegzetessége az eredendően "jelzetlen" összetett mondat.

Zárszóként: Igen jó lenne, ha mindenki merné a saját egyéni költői nyelvét használni, és nem ilyen-olyan megalapozottságú klisékben fogalmazni. A nyelv eszköz arra, hogy kifejezzük magunkat, éljünk vele...

Hát, ennyi.

LvT