Sziasztok!
Helló cicó! mi még nem ismerjük egymást, de máris küldök neked ímélt taksi néni ügyben. Örülök, hogy nem csak én vagyok, aki felnőtt, asszony-családanya fejjel úgy érzi, hogy nem kell nagydobra verni ezt a dolgot.
A frizurákról: világ életemben kopasz babát szerettem volna, s miután én hatalmas fekete hajjal születtem aszittem ez csak álom marad. Osztán megszületett Nagyobbik, gyönyörű tojás fejjel, teljesen kopaszon, akkor boldog voltam, de mikor már az ovi kisközépsőjébe se volt haja, akkor már kezdtem aggódni. Olyan volt a feje, mint egy őszibarack, olyan szöszös, ráadásul fejszínű, vagy bőrszínű "hajjal", úgyhogy ami volt az sem láccott igazán. Állandóan fiúnak nézték, még a fodros, narancssárga, egyrészes fürdőruhájában is (?). De aztán eccercsak beindult és jó nagy, sok-sok, hullámos haja lett. aztán az uszoda miatt levágtam. Kisebbiknek sincs haja, csak neki nem tojás, hanem golyó feje lett. (ő is lány).
Frizuráról még: képzeljétek, ma Apa korábban jött haza, én pedig hirtelen felindulásból elfutottam a fodrászig. (ez a második alkalom, mióta Kisebbik megszületett-9 hónapos) Miután ez egy sokakat érintő problémának tűnt kicsit lejjebb, ezért bátorkodtam megemlíteni. (mézesmadzag gyanánt:) )
tamara: hogy van a babád?
Van egy újabb gondom, főleg a több gyerekeseket érinti: mostanában azon lelkifurdalom magam, hogy Kisebbikkel közel nem bírok foglalkozni annyit, mint annak idején Nagyobbikkal. Tudom, hogy ez így törvényszerű, miután kettő a gyerek, de mégis... Szóval? Szerintetek?