Sziasztok!
Egy hét üzemszünet után benéztem és azt láttam, hogy a kismama-kisbaba nagy része átköltözött ide, ott meg sok új nevet látok.:-)
Én már régen megtaláltam a topicot, csak nem írtam,de amióta átlényegültünk szülői munkaközösséggé egyre többen jönnek ide beszélgetni.
Aki még nem ismer...van egy nagy 15 éves fiam és egy 20 hónapos lányom.Úgyhogy ami a rózsaszín-virágos bigyókat illeti csatlakozom az előttem szólókhoz.
A végén pedig az is kiderül, hogy jónéhányunknak van taksi nénije...nekem is, bár csak december óta.Szerintem is áldás.Tulajdonképpen ha az ember megengedheti magának akkor már csak belefogni nehéz, hiszen arra készül az ember, hogy egy vadidegen nőszemélyt beenged a lakásába aki turkálni fog a cuccaiban...és ugye nem mindegy, hogy ki az.Nekem nem volt senki a környezetemben aki ajánlani tudott volna valakit, úgyhogy belecsaptam a közepébe és hirdettem a neten.Szerencsém volt, mert szinte elsőre kifogtam egy becsületes nőt aki még szimpatikus is.Mára már egészen baráti a viszony és elég sokat beszélgetünk miközben teszi a dolgát.A lányom olyan édes, ha meglátja, elkezdi feltekerni a szőnyegeket...:-)De a családban én sem reklámozom.:-) Egyébként én is szoktam pluszban adni neki dolgokat, főleg azért mert egyedül neveli a lányát aki koraszülött volt és visszamaradtak nála olyan problémák ami miatt járniuk kell a Petőbe tornázni és emiatt a csaj nem is tud állandóra elhelyezkedni,mert sokat kéne emiatt hiányoznia, így most méltányossági gyes-en van.Gondolhatjátok, hogy az mire elég!?
A múltkor szólt, hogy a szerdai napra tudna még munkát vállalni ha tudom ajánlani valakinek, úgyhogy ezúton szeretném megragadni az alkalmat a szólásra, hogy ha valakinek kéne taksi néni az dobjon meg egy méllel.Köszi.
Hogy a topic eredeti témájához is hozzászóljak, nekem szerencsére ritkán szoktak előjönni a gyes-es világfájdalmaim.Én nem félek az emberektől, elég sokat mászkálok, ha van kedvem hozzá...de van olyan amikor napokig nincs kedvem elindulni itthonról, csak gubózom.Úgy érzem beszűkültem kissé és nincs közös témám a környezetemmel.Ha a barátnőimmel találkozom csak hallgatom a nyavalyáikat,gyereke egyiknek sincs.Van viszont munkahelyük, és úgy gondolják, hogy csak ők lehetnek hisztisek, mert dolgoznak, én meg mivel itthon vagyok piszkosul ráérek és nem is lehet rossz napom, csak az lehet ideges aki gályázik.Néha rámjön a munkakedv ha sokat voltam itthon, de aztán ha belegondolok, hogy reggel fel kéne korán kelni, aztán bölcsi, robot, x műszak stb...gyorsan el is múlik...:-)
Csak arra nem sikerült még rájönnöm, ha se itthon lenni nem jó állandóan, se eljárni dolgozni...akkor mi?
Na dugulok elfele már...
üdv.cicó