Psyche
2001.03.06
|
|
0 0
16
|
Automatikus írás? Ím légyen:
Spontán vers Benjamin Péret emlékére
Két kutya kopogtatott az idő ablakán
kinéztem s távolodott a múlt
mikor hullt a hó, s nem voltak tanuk.
Majd lassan visszahúzódtak kis szarvacskáik
látván a vadászt dörrenő puskája
alatt ölelni a tóból kinéző húsmájat.
De hirtelen átfúródott az üvöltő karó
a kulcslyukon összefonódott magam mögött:
elfeledtam megetetni a két dögöt. |
|