Mit szóltok a SZIMONETTA névhez?
Információk a névről:
- olasz eredetű
- egész Európában elterjedt, ritka, de használatos név
- Magyarországon az 1800-as évek végén honosodott meg, tehát itthoni múltja jó 100 éves,
- a század elején (itt most a XX. század elejéről van szó) a kissé arisztokratikus csengésű, de nem fennhéjázós, flancos nevet akaró középosztálybeliek adták a gyereküknek, a II. világháború után sokáig csendben aludt a név
- a 90-es évektől kezdve megint divatossá vált, szerepel a leggyakoribb 50 női név között,
- híres Szimonetta: Puccini -jelenleg is élő- unokáját hívják így.

Röviden kb. ennyi.
Még mindig sokan idegenkednek tőle, mert bár divatos, de nincs 5 Szimonetta egy osztályban vagy ovis csoportban. Mások szerint igenis nagyzolós és flancos. Mindezek ellenére -vessetek a mókusok elé- az én kislányomat (ha kislányom lesz majd) így fogják hívni. S tudjátok miért?! Baromi egyszerű a magyarázata: mert kamaszkoromban megfogadtam, hogy a legtündéribb, legaranyosabb kislány nevét fogja kapni az én gyermekem, aki boldog és szép, és nem bánnám, ha az én gyerekem sorsa az övéhez hasonlítana ("nomen est omen"-alapon). És ismerek valakit, aki ismeri Simonetta Puccinit (Puccini mellesleg a kedvenc opera-zeneszerzőm), és láttam egy fényképen a nőt: valami csoda. Ráadásul néhány évvel ezelőtt a Balatonon egy nyaraláson megismerkedtem egy másfél éves feminim csodával, a fényképét a mai napig őrzöm, a szüleinek nem kis erőfeszítésbe kerül ellenállni azoknak a reklámfilm-ajánlatoknak és fotómodell-ajánlatoknak, amikkel szinte majdnem minden hónapban megtalálják őket (utcán, Balatonon, uszodába, bárhol). A kiscsaj egyszerűen tökéletes szépségű, szuperokos, ellenállhatatlan a mosolya, a huncutsága, kacérsága... egy igazi kis mininő volt már akkor (azóta egyszer láttam, 2 évvel később ugyanott), 4 évesnek is gyönyörű volt. Szerencsére ennél a második találkozásnál már a férjem is jelen volt, megértett végre, és most már nem tiltakozik a név ellen, egyetlen kikötése csak, hogy ugyanilyen szép legyen! :-)))
Úgyhogy tetszik vagy sem a világnak, az én lányom Szimonetta lesz... hozzáteszem, hogy második keresztnevének egy rövid és magyar nevet szánunk majd.

Egyébként a magyar név - idegen név párharchoz nem kívánnék csatlakozni, nekem egyik véglet sem tetszik, hányingert kapok a 250 ezredik Sárától és Esztertől és más Fidesz-közeli ál-magyar keresztnevektől. Csak én ismerek belőlük (Sárából és Eszterből) vagy tizet-tizet... nem vicc! De az a véleményem, hogy a szüleinek szíve-joga olyan nevet adni a gyereküknek, amilyen tetszik. És ha az a név történetesen a Dzsennifer vagy a Dafné, Zoé ad absurdum Madonna... hát úgy kell nekik! Attól még a gyerek lehet szép, okos és szerencsés az életben. Annyira ne legyünk földhöz ragadtak, hogy nem lehet egy 60 éves vezérigazgató Bence vagy Gergő! :-)