Drága Tölgy!

"a legfőbb dolog a másikra figyelés!!!!"

Fontos, de még mennyire. Erre vágyom én is, miközben talán pont én vagyok, aki akaratlanul, de nem figyelt a másik érzékenységére? Örülök, hogy e kis "közjáték" segített ezt felismerni.

"és ami most remélem nem lesz rám húzható: ismét:ne neveljünk, alakitsunk, MINŐSITSÜNK! mert ez elfele vezet, nem kötelít! ( már kamaszkortól nem lehet!!!!! ) csak tapasztalat, ha elfogadod jó, ha nem az se baj!:-)"

Persze, hogy elfogadom, ugyan miért ne fogadnám? Tapasztalatok (néha a negatívumok) viszik előre az embert. Egyszer volt Budán kutyavásár! Vagyis remélhetőleg a jövőben figyelmesebb leszek. Hiszen most már egy egész más aspektusból tekintek vissza.

"újra és újra:sok félék vagyunk! hisz aláirod!:-)csak nehéz elfogadni? nem baj, az életünk megtanit ugyis ha akarjuk ha nem!:-) "

Bizony életünk nem más, mint egy hosszú, halálunk napjáig tartó tanulási folyamat. Hogy a másság elfogadása nehéz? Hogy néha fájdalmas? Hogy gyakran áldozatokkal, a másik javára történő lemondással jár? Tudomásul kell vennünk, hogy áldozatok nélkül nincs boldogság. Különben is mi a boldogság? Meghatározható?

"és végül reflektálnék még egy kicsit pikirtnek érzett "boldog ember" megjegyzésedre: igen! tényleg boldog ember vagyok! nem érdem, adottság a világlátásom, és a felfogásom!:-) "

Pikirtnek volt érezhető? - pedig nem annak szántam. Hogy adottság lenne-e a világnézeted, és felfogásod? Hmmm. Nem tudom, szerintem inkább az életed folyamán ért különféle hatások nyomán kialakult. Sokban meghatározza a környezet, ahol nevelkedtél. De ez már egy új topic téma lehetne.

Most maradjunk abban, hogy örülök a boldogságodnak, és ezt nem pejoratív értelemben mondom, hanem őszintén. És legfőbb vágyam, hogy én is az legyek. Mindenesetre elindultam az úton.
És amint látom segító társaim is vannak. :))))))

üdvözöllek klia