Akárhol is van az ember, nem érdemes a helyi lakosokat ilyetén kategóriákba sorolni. Ettől általában mindjárt jobban kezd tetszeni bármilyen hely. Külföldön élni általában nem kötelező (leszámitva azokat a helyzeteket, amikor a határok "átléptek" az embereken, igy rögtön nehézzé téve annak a kérdésnek az eldöntését, hogy hol is van a külföld :-( ).
Lehet, persze, hogy csak a hosszú oroszországi "előképzettsőgem" az oka, vagy az amúgyis erősen piknikus alkatom, de azon, amit már irtam is, miszerint eddig egyetlen papiromat intézték csak el hiba nélkül, annak ellenére, hogy az eddigi két hónap zömében papirbeszerzéssel telt, csak nevetni tudok. Úgyis bosszankodnak ők eleget, mikor visszamegyek és megint "dolgozniuk" kell a saját oda nem figyelésük miatt.
A mai példa, a munkahelyem nem családi, hanem egyéni egészségbiztositást kötött a számomra. pedig mindenütt elég egyértelműen jeleztem, hogy azt kellett volna. De sajnos a szövetségi adózás tekintetében egyedülállónak számitok (annak ellenére, hogy van feleségem), igy aztán az ügyintéző "kijavitotta" a dolgot. Végül is miért fizetne egy agglegény a felesége biztositásáért :-).
Amúgy meg itt is vannak nem pökhendi, nem nacionalista ( a hazáját meg azért még szabad szeretnie, ugye? ), de szerencsére mosolygó emberek is.
A többiről, anyagilag megérheti, de nem feltétlenül (itt is vannak nem túl magas fizetősek), van amiben biztonságosabb is, de van amiben nem pl. ha a házinénim nem itt élne már rég kezelnék is az orvosok, nem csak egymáshoz küldözgetnék, természetesen nem elfelejtve a számlairást, mindezt olyan szinten, hogy most már hárman is rendszeresen foglalkoznak azzal az ismerősei közül, hogy valahogy "megoldják" a kérdést. Az meg, hogy valaki alkalmas-e valóban a hosszútávú, vagy végleges másholélésre, ill. milyen feltételekkel alkalmas rá, csak menetközben dől el.
schgy