Kedves Dr.Szenya & Feanor,
Elnézést, hogy közbevetésemmel zavarom emberi mivoltunkra ráeszmélő eszme és áramlatcseréjüket, de eszembe jutott (ez nálam kényszeres tünet) egy két gondolat, persze csak ha ezen elnevezésben egyet értenek velem.
Szoval ha az ember kulturáslis lelki és horoszkópikus determináltságát tekintjük, akkor a szabad akarat valóban csak illúziónak tűnik és jórészt odaragad az étrend és a napi öltözködés felkinált lehetőségei közötti választáshoz. Ez olyan személyeknél, -akik valszeg a többséget is alkotják az emberek népes családjában, bár látom, hogy Dr.Szenya kollega fentartásokkal bir az ügyben, hogy mindenki ember e aki annak látszik- akik szerint ezen behatároltságok nem jutnak el a tudat önreflexiójának kanyargós ösvényein a felismerésig, akkor bizony joggal vélekedhetünk, hogy igy van, és ezen egyedek többsége számára bizony a szabad választás, a szabad akarat valóban sok eseteben illúziónak tűnik csupán. A közállapotok ilyen irányú siralmas voltára rámutat az is, hogy ez a ragály nem csak az un. vallásos nézetekkel megszálottak között divik, hanem azon polgárok (bár ezen megszólitás mostanában politikilag sértő lehet) között is, akik magukat az előbb vázolt világnézeti beállitódásnál meghaladottabbnak tekintik. Sőt, mig a vallás eleve felveti az eleve elrendelés és a szabad akarat problematikáját, jó nagy adag ösi ráérzéssel, addig korunk felvilágosult átlagelméje bizony a legtöbb esetben távol áll ezen felismeréstől, sőt nagyfokú önfeledtségről tesz tanubizonyságot mikor saját felsőbbrendűségéről elmélkedik. Természetessen a vallásos egyed számára sem mindig ilyen tiszta a kép, de legalább a fogalmi megalapozottság szem előtt találtatik.
Viszont ez a kép ott kezd drámaian bonyolultabbá válni, amikor egyes egyedek a tudatosság olyan fokát érik el, amikor már képessek ezen korlátozottságukat többé kevésbé észlelni.
Ennke több fokozata ismeretes.
Az alapfok, (beginer) amikor a másik ember korlátoltsága tünik fel, miközben a saját én számára a felimerés elmarad. Az ilyen ember akár vallásos akár nem boldog önfeledtségben hiszi azt, pl. hogy ő nyalta hegyesre a piramisokat, vagy általánosabban az ő fejében meglévő képzetek bizony világossan felette állnak az összes eddig élt és ezután élni fogó kortárs egyéb zavaros és helytelen nézeténél. Erre a fokozatra számos példa mutatkozik a kommunista párttól kezdve egyes felekezetek képviselőiig számos változatát mutatva be ezne fokozatnak.
A középfok, amikor az egyén a felismerésben környezete és ellenfelei után sort kerit saját magára is. Az ilyen fickók (vagy leányok) kezdik felismerni azt, amit előszeretettel nevez a szakirodalom a "saját korlátok felismerésének" de ez konkrét és kutatásilag megalapozott ismeretek hilyán általánosságok szintjén leragad. E tekintetben a vallások és más világvézetek szintén birnak eszmei megalapozottsággal, ugynais alap morális felvetés a legkülönbözőbb tanokban, hogy pl. "az ember gyenge tenni a jót", vagy hogy "nem mindig azt teszi amit szeretne".
A felsőfok az amikor a delikvens, használható tartalommal is feltőlti ezen felismerését, vagyis használható önismeretre, vagy fajtaismeretre tesz szert és további felimerések válnak igy osztályrészéül. Az ilyen ember már képes felismerni és megfogalmazni azt is, hogy miben nem cselekszik önnállóan és ezt képes belátolag tudomásul venni másoknál is.
Az expert fokozatban (igaz ide nagyon kevesen jutnak el) a delikvens felteszi s kérdést magának, hogy úgyan miért kellne neki mindig követnie már felismert és tudatososdott determináltságát. Az ilyen alakok szoktak meglepetrést okozni környezetüknek azzal, hogy fejlődésképességet mutatnak fel, valamint azzal, hogy egy szép napon kezdik átlépni addigi korlátaikat és -bár nem mindegyik- pl. prófétává, művésszé, világot megváltóvá, egyszemélyes intézménnyé (ha rendelkezik elég tehetséggel és kitartással)vagy szelidebb formában igazi induvidummá, önálló személyiséggé válik.
Mint láttuk, kedves kollegák, a tudatosodás a jelszó. Vagyis ha már tudom, hogy mik a korlátaim, és felismertem, hogy időnként szükséges azokat átlápni és ezt meg is teszem, (és nem cska az öltözködésben) akkor a szabad akarat távlatokat nyer. Hogy ne legyünk elkeseredve teljessen (vagy inkább legyünk a mások oldal felől) a közállapotokat illetően, álljon itt néhány szép számban meglévő példa. pl. Lenin. v. kis Leninek, akik anarhista létüket világot megrengető diktátorrá tudták fejleszteni. Esetleg művészek, akik képessek befolyásolni és megosztani a köztudatot. Vagy vallásos és egyéb oldalról ott egy sereg mártir, akik hitük vagy morális elkötelezettségük miatt képessek voltak még a legelemibb determináltságukat is átlépni pl. szentek vagy édesanyák. De hogy ezen topiknak is adjunk példát pl. azon szépszámú misszionárius akik békés európai foteljeiket hagyták ott büdöslábú indiánok lelki üdve és kulturális zaklatása kedvéért. Szerintem, aki hajlandó feladni kényelmes polgári életét és más emberek szociális, lelki és egyéb gondját hivatásszerüen felvállalni, vele együtt egy rakás nehézságet, mint pl. papok, lelkészek, betegápoló szentek, orvosok, és egyéb megátalkodottak mindenképp gyanussak a kérdésünk szempontjából, vagyis abból a szempontból, hogy képessek voltak átlépni saját determináltságaikat.
Engedjenek meg még egy gondolatot. A példákból látszik, hogy a szabad akarat exponálása korlátainkal szemben bizony a legkülönböző előjelű eredményekkel járhat, olyanakkal amik valóban tulmutatnak a faj korlátain. Asszem ezzel eljutottunk az etimologia azon házi feladatához, amikor az "ember" vagy inkább a megvalósult ember fogalmát definiálja.
Tisztelettel: Dr.G. sk.
(hamár Vigor kolega igy akarja)
