ismét bekukkantottam, és szomorúan olvasom az érzékenységet, majnem bántást irtam (irom is):-), nos a SZERETNI TUDNI egy állandó tanulás, kis eredményekkel, visszaesésekkel sajna, és ujra irom: a másikkal szembeni elvárások (mércék állitása) bizony nem a cimhez közelitő egyenesen helyezkedik el szvsz!
az elfogadás, megértés (gyakorlatban, amikor épp sértve érzem megam-akkor nem lecsapni, nem azzal kezdeni a mondandómat, hogy DE....

nos reggel olvastalak benneteket, most este volt időm ideirni, és megosztani a szomoru érzést, amit kiváltott belőlem a "nem itteni akciór" és az erre jött "reakció"
bocs,ezt el akartam mondani, és megyek tovább tanulni az életet!:-)
szép tavaszt, kellemes emléknekvalókat kivánok mindenkinek!:-)
tölgy