Szerintem a keresztény egyházak igazi társadalmat szolgáló voltát nem a nagy történelmi események kapcsán történő megynilatkozásuk mutatja meg, hanem a hétköznapok cselekedetei, mindennapos munkái.

Ha igy nézzük a topik cimét, akkor egy pap aki életében és tényleg a töle elvárható lagnagyobb jószándékéval odaszánta magát egy közösség, mondjuk egy falu, lelki szolgálatára annak az Egyház az emberekkel való levése és értük való szolgálata a mindennapos jelenlét és szolgálatban nyilvánul meg. Erre a feladatra a legtöbb keresztény felekezetben életüket teljessen e célra szánó emberek valósitják meg, akik számára nem elvont dolog, hanem a valóság a mindennapos szolgálat és az emberek meletti kiállás azok problémáiban gondjaiban.

Igy egy papon, lelkészen keresztül az egyház jelen van a születésnél (már azon esetekben ahol az egyházzal szimpatizálnak) a halálnál, a házasságköztésnél, közösségi családi eseményeknél. Egy ember életét keretező, meghatározó események ezek, amik a család és tágabban a környezet és adott estben az egyház közösségének eseményei is. Ezekben az egyház mind részt vesz és szolgálatot nyújt. De ezen jeles eseményeken túl, a lelkészek nem ritkén nyujtanak lelki támaszt problémákban, nem kevesen keresik fel őket, fiatal, vagy idős kori gondokkal, családi problémákkal, az élet terheivel, amelyekben ezen lelkészek igyekeznek segiteni.

Az ember alapvető problémája magában az emberi élet céljában keresendő, hogy ki is, mi is az ember, mi a dolga az életben, miért és miben kell helyt állnia. Ez mind olyan kérdés mely a vallásban, és a vallásos közösségekben is jelentjkezik és központi szerepet kap. Igy az ifjuság nevelésében, vagy tanácsok adásában v. csak valaki szeretetteljes meghallgatásában a lelkészek, papok minden nap jelen vannak az emberek melett és az emberekért.

De tágabb közösségi ügyekben is nem ritkán fordul elő, hogy segitséget, kérnek papoktól. Igy a helyi önkormányzatokban nem ritkán fordulnak meg lelkészek, különböző helyi közösségi ügyek körüli viták során. De ide kapcsolódik a szociális gondoskodás előmozditása is. Nem csak a betegeket látogatják a leklészek, papok, ( egy átlagos pap jelentős időt tölt korházakban.) Hanem más szociális problémákat is tud kezelni egy közösség. Igy lakás, felszerelés, kétkezi segitség ügyében is sokat mozditanak elő a papok de maga az egyház a helyi közösség életében.

Persze az egyház nem csak felszentelt, avatott papokból, lelkészekből áll, hanme minden hivőből aki akár tevékenyen is kiveszi részét az egyhnáz életében.

Persze nem országos napilap főcim, hogy Juli néni beteg ágyánál rendszeressen ott van a lelkész, mert rengeteg Juli néni van, És az sem, hogy Feri bácsi hogy tett szert új hűtőgépre az által, hogy a közösségben egy gazdagabb család új készüléket vásárolt és a régi, de még jó állapotba lévőt az egyházi kapcsolat révén odaajándékozhatta Feri bácsinak. Ez mind mind apróság, mint ahogy a gyonások, a liturgiában való részvétel stb. lelki javai is mind mind csendben és egyénekre lebontva jelentkezik, és az sem szalagcim, hogy sokgyerekes család hogy tudott a tavaly nyáron a Balatonnál üdülni ingyen, valaki más jobbmódú ember jóvoltából, vagy éppen egyházi ingatlanokat ilyen célra használva stb.

Szoval az egyházak társadalmat épitő munkája sokkal inkább a tevékeny hétköznapokban mutatkozik meg, mint a látványos országos eseményekben, ahol az egyházak részéről valóban életüket odaszánt lelkészek papok, munkaidő nélkül, egész életükben szolgálják jobban rosszabbúl azon közösséget ahova kerültek.

Nan