Kedves Klia,

Irod:
"Érdekesen kezdted a válaszodat: "Hát, kedves Klia, ez attól függ hogy mit irsz..." Ugyan miért kellene írásom tartalmától függnie haragodnak? "

Márpedig ez igen egyszerü.
Van egy közeg, nevezzük topicnak.Én valakinek az irására reflektálok , beirok egy véleményt , szerintem semmi sértő vagy rendkivüli nincs benne.
( mint itt az Emperor beirások kapcsán). Nos,
ha erre megszólit egy ismeretlen ( mint Te) és netán azonnal nekem esik , vagy anyázik , szerintem joggal brummoghatnék( nem tetted,ezért nem is haragudtam.:). Baj ?
" Mindig attól félek, na most én következem. "
Ugyan. Csak akkor következel, ha mindenáron következni akarsz... Mert ha tényleg figyelmesen
követted , ( hacsak valaki rögtön nem direkt
anyázással kezdi), mindig van kitérési kisérlet,
figyelmeztető brummogás hogy "talán mégse kéne, maga olyan szép és jó, kár lenne stb), az más kérdés hogy van aki ettől vérszemet kap mert azt hiszi hogy a gyengeség jele.

"Nem Macisajt, nem beszélhetek konkrétumról, mert az személyeskedés lenne."
Hát pedig csak akkor érthetném, hogy tulajdonképp
mit is akarsz? Tehát hacsak az nem volt a célod, hogy két hozzászólás erejéig általánosságokkal kioktass, mert azzal sajnos nem nagyon tudok mit kezdeni.
Tehát ha valami konkrét eseted is van, amit sérelmezel , megirhatod akár mailben is, mert ez igy... ebben a formában...szóval :)

" Haragos embertől ugyanis távol áll a szeretet. "
Hát ez szép kategorikus kijelentés volt, de szerintem nem igaz.Harag és szeretet egyáltalán nem zárja ki egymást, hány de hány eset ismeretes hogy pont a szeretett lényre (is) haragszunk ( okkal vagy ok nélkül)." Odi et amo ",( Macisajt forditásában) " gyűlölve szeretni", régen ismeretes és leirt jelenség, hogy csak egy példát emlitsek.
És tudod, kedves Klia ,bár tudomásom van a krisztusi tanokról, nem hiszem hogy már ebben a földi életben képes lennék szeretni pl. ellenségeimet,horribile dictu,ne kövezz meg érte, szoktam haragudni rájuk.És ahogy szeretni, ezt is nagy intenzitással.

Üdv.
Brumm.