Kedves Kolléga,

amint említette, a numerikus adatok túlmutattak spirituális befogadóképességén. Ezzel sajnálatos módon nem tudok mit kezdeni, viszont megjegyezném, hogy a I-II. pontokat, amelyek lényeges információtartalommal bírtak, még sajnálatosabb módon figyelmen kívűl hagyta.
Ezennel engedje meg, hogy felhívjam az Ön figyelmét egy sajátos keresztény tanításra, amelynek a neve predestináció. Ez erősen kötődik a fent említett I.-II. pontokhoz, és a korábban felhozott elmélet fényében furcsa értelmezést ad a szabad akaratnak. Ezek szerint szabad akarat csak szubjektíve létezik, Isten létében (azaz objektíve) nem. Mivel az ember korlátozva van saját szubjektivitása által, azt lehet mondani, hogy van szabad akarata.
Minél objektívebben szemléljük viszont az egyes embert, annál inkább feltűnik, hogy az egész embert determinálja az előző hozzászólásban említett önnemtudatosítás mértéke, illetve a szubjektum tudatos részére vonatkoztatva az elmélet további finomítása, amely a tudatos rész elemzése és - úgymond - feltérképezése által meghatározhatóvá teszi az egyént mint olyat. Ebben a kontextusban az egyénnel való kommunikáció legkevésbé hatékonyabb módja a meggyőzés. Ebben a kontextusban továbbá teljesen értelmetlen az a hozzáállás, hogy az ember "szabad akaratából" reagál a nem várt módon a beérkező ingerekre. Ez a fajata teológiai magyarázat a részleges önnemtudatosításból ered, teljes öntudatosítás esetén ugyanis az aktív egyén vagy megtalálja a nem várt reakció okát, vagy tudatosítja, hogy az adott pillanatban nem alkalmas az elvállalt feladatra. Ilyen szempontból értelmét veszti a "szerencse" szó is, abban a vonatkozásban, hogy sikerül-e véghezvinnie a szubjektumnak az elvállalt feladatot, hiszen minden csak a helyes informáltság kérdése. (Zárojelben jegyzem meg, hogy az egész világ irányítása megfelelően és a megfelelő pillanatban átadott részinformációk útján történik)

Üdvözlettel,
Dr. Szennya