Kedves Nan!

Azt hiszem, lassan kezdjük érteni egymás álláspontját.

Igy egy bűn következménye a szenvedés és a vád a bűnös ellen, amit elszenved, az test többi tagja is elszenvedi

De hiszen én pont erről beszélek, semmi másról! :-) Kiegészítve azzal, hogy ha egy kéz rossz helyen nyúlkál, és leviszi a gép, akkor a kéznek már annyi. Annak nem fáj. A "rossz helyen nyúlkálás" összes következményét: a fájdalmat, a szégyent, a hiányt stb. a bűnös tag helyett a test egésze hordozza.

A gyalázatot lemosni kell, jovátétellel, bűnbánattal ha jogos bűnökért ér, vagy vissza kell utasitani, vagy alázatban elviselni, mint igaztalan dolgot.

Az igaztalan vádak elszenvedése a keresztény egzisztencia alapját képezi: Jézus állásfoglalása (úgy is, mint jövendölés) ebben világos. S ebben a példaadó Jézus "védekezése" lehet a főtanács előtt: "Ha rosszat szóltam, bizonyítsd be a rosszat. Ha viszont jót szóltam, miért ütsz engem?" - És ezek után nem kezdi taglalni azt, hogy ő most végeredményben szólt-e rosszat vagy sem, hogyan is kell azt értelmezni stb. Innentől a mellette való tanúságtételt, az igazának megvédését rábízta az Atyára. Az egyház egyetlen legitim ügyvédje is csak a Szentlélek lehet, a Paraklétosz. (Gör.: para-kaleó = mellé hívni, mellé rendelni; ugyanez latinban: ad-vocare, innen: advocatus: ügyvéd.) Isten titkainak védelmében nála kisebb kaliberű "sztárügyvédek" :-) szvsz csak árthatnak. Ez megint a hit, az Istenbe vetett bizalom kérdése.

igy akár fel is lehetne vállani nemlétező felelősségeket is pusztán a világ kedvéért, de ezzel nem biztos, hogy az igazságot szolgálod, hanem csak a világ kegyét keresed.

Hm... Nem gondoltam eddig végig, de van egy gondolatom, ami logikusnak látszik. Javíts ki, ha tévedek.

Szóval azon gondolkodom, hogy Jézus küldetése többek között az volt, hogy "ő, aki bűntelen volt, bűnné lett értünk". Az Isten Báránya, aki bűntelen önmagára vette - kérdés nélkül - a világ bűneit. S mi az egyház? Pál megfogalmazásával "Krisztus plérómája", ahogy Krisztus "az Isten plérómája", azaz teljessége. Az egyház ugyanazt viszi véghez a történelemben a parúziáig, amit Jézus megkezdett az emberek között földi életében. A megváltás megvalósult a kereszten, de kibontakozása a világban folyamatos. Ha nem így lenne, nem volna szükség az egyházra. S ebbe szvsz bőven belefér, mi több, következik, hogy a "szent egyház" - nem "a világ kegyét keresve", hanem a világ megigazulását szolgálva - magára vegye a világ bűneit.

Ismétlem, ezt csak a soraidat olvasva fogalmaztam meg; ha ellenvéleményed van, nem zárkózom el előle. De szerintem az egyháznak mint közösségnek és Krisztusnak mint személynek a misztikus azonossága épp itt tárulhat fel: az "igaz" magára veszi a büntetést az "igaztalanok" tetteiért. (Is, tegyük hozzá, mert azért az egyháznak ott vannak a vitathatatlanul saját "ügyei".)

Igy a felelőssége nem felcserélődik, mint "kersztényként rosszat tett, tehát az egyház nevében tett rosszat", tétel értelmében, hanem kiegészül azzal, hogy az egyházat teszi e meg tettének indokául v. sem. [...] A rosszat viszont csak hamis indokból, vagy tudatlanságból teheti az egyház nevében, ami nem az egyház valódi szándékaiban és céljaiban alapszik.

Ez egyfelől rendben. A bűn bűnt szül, a hamisság hamisságot. Nekem a kérdésem továbbra is az, hogy vannak-e "magánemberként" véghez vitt, "semleges" tettek. Ha komolyan vesszük azt a keresztény emberre, hogy "Élek pedig már nem én, hanem él bennem a Krisztus", akkor nincs többé "saját", tehát nem az egyház nevében véghez vitt cselekedet. Ha vízen járok, ha gyógyítok, ha ölök vagy ha fagyit eszem - mindezt nem én teszem mint magánember (egyfelől persze; a személyes felelősség más szempont), hanem a bennem élő Krisztus. Az én kezemmel Krisztus gyógyít, az én számmal Krisztus fagyizik... És az én kezemmel Krisztust kényszerítettem gyilkosságra! A saját személyes igaztalanságom bemocskolja, beszennyezi az "Igazt"!

Vagy... Vagy ha nem így van, akkor a "keresztény" szót ezennel szabjuk szűkebbre, és tegyük meg a "szent és bűntelen" szinonímájává. Akkor viszont nagyon is kétséges, hogy ki alkalmazhatja magára ezt a jelzőt, s az pedig egészen bizonyos, hogy Magyarországon nincs hatmillió keresztény: jó, ha két-háromszáz akad...

a tendenciákért, hogy ki mit mond, helyesel, vagy tesz, maga az egyház felelős, abban a tekintetben, hogy a kiváltó eszméket helyesli, támogatja e v. sem.

Mit értesz "az egyház" kifejezés alatt? Isten népét? A megkereszteltek (és az anonim keresztények) közösségét? A klérust? A Tanítóhivatalt? Az épp aktuális ordináriust? Egy-egy kor prominens, később kanonizált szentjét? Ki az, aki valamilyen egyedi tettet vagy tendenciát "helyesel" vagy "nem helyesel"?

Ez most egy nagyon konkrét kérdés. Kérlek, alaposan gondold át a választ. Előrebocsátom, hogy nem gonoszkodásból, provokációból, hanem a teljes tisztázás végett, de a válaszodra mindenképpen megpróbálok majd ellenpéldát hozni. Az "advocatus diaboli" szerepét fogom önjelölten játszani. (Biztos tudod: ez az "ördög ügyvédje" csupán egy "népszerű" megnevezés a szentté avatási perek során annak, akinek a hivatalos titulusa ilyen aktusban: "advocatus fidei", azaz "a hit ügyvédje".) Szóval értsd meg, kérlek: nem destruktív akarok lenni, minden látszat ellenére. Csak szeretném, ha mindinkább tisztábban látnánk.

Üdv:

Feanor