Jaj, szia Genetta, annyira a szívemből szóltál:O)
Én is soxor sértődötten várom a férjem, hergelem magam szegény ellen, mintha ő tehetne arról, hogy itthon vagyok betáblázva.
És tényleg a spontaneitás hiányzik nekem is.
Én is arra vágytam amíg dolgoztam, hogy de jó lenne már otthon a magam urának lenni, állat főnökök nélkül. Akkor most miért nem örülök?
Attól ijedek meg legjobban, hogy néha egyáltalán nem tudom magam rávenni a házimunkára. Csak olvasok, vagy netezek...
többiek eltüntetek?
No, megyek, mert megszólalt a legifjabb terrorista.