Engem sem neveltek a keresztény elvek szerint és két bátyámmal ellentétben édesanyám engem már nem is kereszteltetett meg. Úgy gondolta, hogy ha felnövök majd eldönthetem, hogy merre akarok menni. Már kicsinek foglakoztatott Isten léte és alsós koromban el kezdtem járni az evangélikusokhoz hittanra, nem tartott sokáig, mert, csak játszottunk meg énekeltünk, de semmi érdemlegesről nem volt szó. Érdeklődésemet látva édesanyám vett nekem gyerek bibliát, aztán képregényes bibliát, mikor már nagyobb voltam. Mindenféle vallás képviselői megtaláltak az utcán és otthon. Mindenkit végig hallgattam, de nem érintett meg igazán egyik sem. Isten létét nem tagadtam, de tinédzserkoromban már egyáltalán nem érdekelt a téma. Aztán tavaly láttam egy filmet amiben egy mondat elkezdett foglalkoztatni, így hangzott: Ha az emberek jobban megismerték volna Jézus tanításait boldogabbak lennének. Innen kezdődött el a keresés az életemben. Rengeteg keresztény könyvet kezdtem el olvasni, hogy Jézusról minél többet megtudjak, aztán végre elkezdtem a Bibliát is, pár hónapra rá megtértem és bemerítkeztem.

Keresztény vagyok, mert szükségem van Jézus szeretetére és elfogadására, tanítására, hogy jobb emberré válhassak. Keresztény vagyok, mert Jézus ráébresztett, hogy milyen életet éltem megtérésem előtt és mennyire nem voltam a helyemen. Mert megtapasztaltam a megbocsátás örömét. Keresztény vagyok, mert boldogan fogadom el Jézus ajándékát, az örök életet. Keresztény vagyok, mert szeretem Istent.