Kedves Nan!

Azt hiszem, kicsit (nagyon) egyoldalúan fogod föl az egyház misztériumát - azaz a leírásodból pont a misztériumot hiányolom. A biblikus megalapozást kéred számon. Íme: "Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai." (1Kor 12,26k)

Ez az alapja mindannak, amit a communio sanctorumról egyáltalán hiszünk, s ha van a búcsúknak és a "supplet ecclesia" elvnek biblikus alapja, akkor az itt van. De önkényes megcsonkolása az igazságnak, ha a közös dicsőséget elfogadod, a közös szenvedést (vagy közös gyalázatot) pedig nem.

Azt hiszem, nem értetted meg, miről írtam; ez lehet, hogy az én hibám, talán nem fogalmaztam elég pontosan. Mindenesetre a szavaimra reagáltál, viszont a gondolataimat teljesen félreértetted. Olvasd vissza, mit írtál. A kollektív felelősséget vitatod, de amivel cáfolsz, az az egyén erkölcsi felelőssége. S úgy állítod be, mintha én ezt tagadnám, holott pont azt mondom, hogy az egyéni cselekedetek egyéni elbírálás alá esnek. Morálisan. Az egyház esetleges bűnösségének a kérdése viszont nem morálteológiai, hanem ekkleziológiai kérdés. Szóval (feltehetőleg önkéntelen) csúsztatást érzek a gondolatmenetedben.

Annyit tennék hozzá, hogy a gyónás szükségességét egyebek között azzal indokolja a teológia, hogy minden elkövetett bűn az egész Krisztus-test szentségét csorbítja, ezért indokolt a - legalább egyszemélyes - nyilvánosság elé lépés a bűnbánatban. (A bűnbocsánat szentségének többi komponense és kiszolgáltatásának ma hatályos módjának egyéb megalapozása itt off - az általam hozott érv nem egyetlen érv, de a dogmatika kétségtelenül hivatkozik erre is.)

Ebbe a logikai sorba szerintem bekivánkozik legalább még egy kérdés. Az egyház helyesnek találná, vagy támogatná e ezen tagjának cselekedetét?

Az egyház egy része - akkor - igenis helyesnek találta. Hiszen az az egy (vagy tíz vagy egymillió) ember az egyház része. Álságosnak érezném azt, hogy "ami jót XY csinált, azt az egyház nevében tette, ami rosszat csinált, azt viszont mint 'magánember'". Én azt gondolom, hogy amit keresztény ember valaha csinált és csinál, az mind-mind hozzáíródik az egyház folyószámlájához. (Szem előtt tartva azt a hitigazságot, hogy az egész emberiség minden elkövetett bűne ellenére Jézus érdemeinek végtelensége folytán az egyenleg soha nem kerülhet mínuszba.)

Üdv:

Feanor