Helló mindenki !

Sajnos tavaly nyár óta nem tudtam managelni a dolgot, mert a Szörny nem tudott velem kapcsolatba lépni, de most ismét érkeznek hozzám naplótöredékek. Ja, a nickemhez tartozó pwd-t elfelejtettem, de remélem megszokjátok az újat.

Tavasz, március hava az Összeomlás után az elso

Most tudom csak folytatni a naplómat - idáig az életben maradásért kellett harcolnom. Mindenki készült ideát az összeomlásra, de ilyen erosen még sohasem következett be. Ezer évenként a világunk összemosódik az anyagi világgal és a következmények beláthatatlanok. Az országunkat teljesen romba döntötte egy dimenziók közötti vihar. A hajdanvolt tündérkirályságból csupán romok és pusztaság lett, tündérei és szörnyei egymás ellen fordultak. Birtokaimat és vagyonomat homokká olvasztotta egy furcsa szélvihar, sivataggá változtatva erdeimet és mocsaraimat. Az utolsó pillanatban sikerült átlépnem az emberek világába hu lovammal - Hidegleléssel.
Egy útszéli fogadóban húztam meg magam egy un. Motelben a Vigyorgó Sakálhoz. Rá kellett jönnöm, hogy az evilági emberek jóval gonoszabbak, mint nálunk a Rettegett Kínzómester vagy a Csendbol Elotüremkedo Sötét Féreg. Mindenféle démonokat imádnak a Stressz és a Szorongás nevu a legborzalmasabb mindközül. Ahogy észrevettem az emberek önként áldozzák fel magukat ezeknek a szörnyuségeknek és elméjüket minden nap feltöltik egy Televiziló nevu gépezet képeivel. Ez a mérhetetlenül gonosz "állat" - bár nem tudom nevét miért pont a vizilóról kapta - valami módon kielégíti az emberekbe befészkelodött démonokat, és ezálltal függové is teszi oket. Az evilági lét nehéz. Roppant módon nehéz. Nincsenek szolgáim, nincsenek sötét erdeim, buzös mocsarai a mélyükön lappangó Gonosszal, de legjobban a borok hiányoznak. A minap itt szállt meg egy Franc-fia(???) országból származó ember aki a Borok Nagymestere és Legfobb Tudora feliratú autómobillal érkezett és népének sajátos stílusával roppant sokra tartotta magát és tudományát. Este a bárban találkoztam vele és elhatároztam, hogy megbeszélem egy hozzáérto emberrel a borok mikéntjét - hogyanját ( a portástól hallottam ezt a szófordulatot). Úgy gondoltam, hogy illedelmes és jólnevelt leszek.
- Ne ez az estéd legyen az utolsó és amerre jársz ellenségeid hulljanak a porba ! - köszöntöttem ot.
Arca leginkább elégedetlenséget tükrözött, így tehát folytattam :
- Feredj szuzek vérében s lakmározzál elleneid testébol Ó Borok Nagy Tudora.
- Ezt ismerem - torzult el az arca - ez Shakespeare. - mondta önelégült hangon.
Nem vitatkoztam inkább, hanem leültem mellé és elkezdtünk a borokról beszélgetni. O a hatvankettes satu-lapu bort szereti és a negyvenhatos keszkeno-félo-t ha jól vettem ki a szavait. Én a Sötét Tornyokban érlelt Ó-Crestániait és a Feketevért - bár azt csak ünnep és vásárnapokon. Mino véletlen, hogy lovam nyeregtáskájában is lapul egy üveggel - gondoltam remek alkalom, hogy megkostoljuk.
Kitöltöttem a remek bort, amit harmicezer földi évvel ezelott termett a Sivár Dombság oldalában és odanyújtottam Jean - mert így hívták - barátomnak.
Sokáig forgatta és nézegette a bort, de valahogy tekintete határozatlanságot tükrözött. Belekezdett egy mondatba a déli fekvésu napsütötte lejtokrol, de aztán abbahagyta, mikor megpillantotta a bor esszenciáját. Eggyé lett vele mikor ajkához emelete és a bor íze úgytunt szinte felemeli a székbol. Szemei felakadtak, nyál folyt ki a szája szélén és kisvártatva rángatózni kezdett - lassan feketés vér buggyant ki a fülébol, szemébol és az összes pórusa, testnyílása vérezni kezdett. A vendégeg sikoltozni kezdtek és néhányan orvosért és rendorért kiáltoztak. Lassan kifakultam a térbol és átosontam a szobámba. Valaki kopogtat. Holnap folytatom.