azért nem vagyok keresztény, mert ritka visszataszitónak érzem én ezt az egész vallást. A szeretet még rendben van oké, de a bűűűn, meg a külső gonosz fogalmak már annyira sántitanak, hogy agyrém. Szerintem nem vmi természetes állapot, ráadásul rengeteg olyan keresztényt láttam/hallottam akik hogy úgy mondjam istennek nem igazán tetsző életet éltek, miközben ezerrel pörögtek azon, hogy ők aztán mennyire, és mikor az ember megkérdezi, hogy akkor mondjuk egy ütésre vajon miért ütéssel, meg haraggal, kőre miért sziklával, meg stb, olyan rafinált, nyakatekert válaszokat adtak, olyan szépen mosták kezeiket, hogy az én pofámról sült le a bőr. Meg mondjuk a gyónás is egy jó kis dolog. Azt csinálsz amit akarsz, elmész egy krapekhez egy fülkében az megbocsát(marha nagylelküen) elhadarsz 10 miatyánkot és ave! Akkor minek az egész?