Ha már személyesre sikeredett ez az élménybeszámoló, nos a családi krónika az alábbiakat rögzítette:
- egy 9fös családrész belebombázva az óvóhelybe (Sopron, a háború utolsó napjaiban);
- egy késöbbi túlélö (1 férfi)útban kelet felé (nem cukorral és kenyérrel ellátva);
- további két túlél?(1nö+1gyerek): éhezve, mindenéböl kifosztva, fiatal édesanyaként megeröszakolva szégyenben tengödve Csornán;
- egy kifosztott parasztcsalád állatok, élelem, szekér nélkül, felgyújtott házzal, de legalább életben.

Nos nem az oroszok kenyerén nöttem fel, hanem sajnos úgy tünik mi (is) etettük öket még hosszú-hosszú évekig.

Nyilván mások másképpen élték át, ezért a további részletek közlésétöl eltekintek.

Ja a vicces (ha valamit is annak lehet ebben tekinteni) az az, hogy ez az ázsiai csürhe ma is ott tart ahol akkor. Éhes, fázik és zabrál.