noa Creative Commons License 2001.02.17 0 0 399
Na, ettek...
Én még soha nem voltam műtőben, igy meglepett például, mennyire kicsi a műtőasztal és mennyire züld minden :-)))). Éppen akkora, mint a hátam, ha egy kicsit odébb mozdultam volna, le is esek. Lábtartó van, de nem annyira szanaszét, mint a vizsgálóban. Az altatóorvos kérte, hogy üljek át a műtőasztalra - vele előző este megismerkedtem, mert bejött a szobámba. Kikereste a megfelelő csigolyákat és beadta a gerincvelői érzéstelenitőt. Kicsi szúrást éreztem csak, mert az igazi szúrás helyére előbb érzéstelenitőt adnak. Szerencsére sikerült olyan kis tűvel szúrni, ami után csak 12 óra fekvés kell - más kérdés, hogy biztonság kedvéért kifeküdtem a 24-et. Ezután felfeküdtem az asztalra és hatni kezdett a szer. Nagyon furcsa volt, ahogy kezdett elveszni a kontroll az alsó fertályam felől. Hideg vizes vattával ellenőrizték, hogy hat-e már. Közben jött az egyik orvosom, lemosta a pocakot és kijelölte a vágás helyét. Utána jött a másik doki és egy harmadik, egy fiatal rezidens. Neki egyébként végig magyarázott a másik kettő.
A mellem magasságába egy lepedőt akasztottak, igy nem láttam, mit csinálnak a hasamon, csak a dokik feje búbját. Ujjamon pulzusmérő, karomon vérnyomásmérő, automatikusan méricskélt, kezeim lábaim lekötve. Nem tudom, mikor végtak, csak a magzatviz leszivását hallottam: hatalmas szörcsögést. Kértem az altatóorvost, aki végig simogatta az arcomat és oxigént fújt a számhoz, hogy nézze meg: tiszta-e. Mondta, hogy igen. Ezután valami rángatásfélét éreztem, és pár másodperc múlva sirást hallottam. Nagyon eleredt a könnyem... Magamhoz sem tértem, még egy sirást hallottam... Ez volt életem két legszebb pillanata. A dokiknak fülig ért a szája és tizszer elmondták a lepedő felett áthajolva, milyen gyönyörű nagy hajasbabák. Kis idő múlva eloldották az egyik kezemet és két szülésznő hozta a kis csodákat az első puszilásra. Persze csak nyakatekert módon tudtam hozzájuk érni, de soha nem felejtem el annak a két kis meleg csomagnak az érintését. Aztán elvitték őket rendbetenni a szülőszobára, ide már az apjuk is velük mehetett - ekkor készültek a képek, amit a másik topicra akkoriban feltettünk.
Sajnos még jó ideig tartott a műtét, mert a varrás, vagyis sebészeti szempontból a java csak ezután van. Egyszer voltam csak rosszul, leesett a vérnyomásom, de az altatóorvos szerint ez természetes volt, mert valami gyógyszert tettek az infúzióba. Utána átvittek az őrzőbe, de ez már a következő történet. Innen nem alakult olyan szépen a Szilveszter, mint Buksinak...
Előzmény: noa (398)