Én még sosem nulláztam, de még soha nem is kerültem ilyen közelségbe az eseményhez.
De azértse!

A témához:
Én ugyan meg vagyok keresztelve, de mindig elfelejtem, mi is a vallásom. Azt hiszem, evangélikus vagyok, de mindjárt felhívom anyut és megkérdezem.

Sose kaptam vallásos nevelést, mégis idegenkedtem a dologtól, ennek oka pedig a nagymamám volt. Nagyon kedves, szelid és barátságos néni volt, de mindig elcipelt a templomba, amit én rém unalmasnak találtam. Nem hittem el az isten dolgot se, mert nagyon fiatalon már sokat olvastam és nem értettem, ha az égben lakik, hogyhogy nem találkoztak még vele az űrhajósok?!?!
A legjobb barátnőm vallásos, falun lakik, aktívan részt vesznek a hugával a hitéletben, orgonáznak, műsorokat készítenek stb. Ő mégis tök normális. És ami a legfontosabb, elfogadja a hitetlenségem.
Az idegenkedésem a bigott vallásos emberek okozzák, akik szerint valaki vagy hívő, vagy nem teljes értékű ember. Márpedig ez egy tévképzet, amit a vak hit ültetett beléjük, a vallás tehát tévútra vitte őket, mintegy agymosást hajtott végre rajtuk.

Én tehát nem azért utasítom el a vallásosságot a magam számára, mert nem ismerem a tanait (valóban nem ismerem), hanem mert túl sok "tévedhetetlen" vallásossal találkoztam és ellenszenvessé tették számomra a "vallásosságot".
Brrrr!