Erről érdekes módon nem hallottam. Ellenben hallottam mind katolikus, mind protestáns, mind nemkeresztény egyedi emberekről, akik közreműködtek vagy szervezetten vagy ad hoc módon a zsidók mentésében. Az egyház mint egyház sajnos nem csinált semmit. Amit általában "egyházi megnyilatkozásnak" neveznek, pl. bulla, enciklika stb. nem jelent meg az 1939-ben megválasztott XII. Pius idején. Lehet mérlegelni a politikai helyzetet meg a lelkiismereti konfliktust, és a kérdés nem az, hogy XII. Pius milyen ember volt. De a nácizmus hivatalos elítélése, amely a nagyrészt katolikus Európában a civil lakosság körében megálljt parancsolt volna a deportálásokban való aktív vagy passzív közreműködésnek, nem történt meg. Pedig az I. Vatikáni Zsinaton kiadott "Pastor Aeternus" kezdetű bulla, amelyik kötelező hittételként mondta ki a pápa tévedhetetlenségét, az ex cathedra fogalmát nemcsak hit-, hanem erkölcsbeli dolgokra is kiterjesztette. Vagyis ugyanaz a katolikus egyház, amely pl. 1563. november 11-én a Tridenti Zsinaton kimondta kötelező dogmaként, hogy "Ha valaki azt állítaná, hogy a házas állapotot a szüzesség vagy nőtlenség elé kell helyezni, és nem jobb és boldogabb a szüzességben vagy nőtlenségben megmaradni, mint házaságot kötni: legyen kiközösítve.; - ugyanaz a katolikus egyház, amelyben 1884. május 10-én a Szent Officium kijelentette, hogy "önmagában beálló kiözösítés sújtja a szabadkőműves és más, ilyenfajta felekezetet" - szóval ugyanaz a katolikus egyház a pápa személyében zsinat nélkül is kimondhatta volna minden katolikus hívő számára kötelező érvénnyel, hogy "Aki a nemzetiszocialista párthoz csatlakozik, és bármilyen segítséget nyújt Isten Ószövetségben kiválasztott népének az elpusztításában: legyen kiközösítve.

Ha ez megtörtént volna, akkor lehetne mondani, hogy "a katolikus egyhaz segitseget nyujtott a zsido-mentesben". Így csak annyit lehet mondani, hogy az emberséges emberek segítséget nyújtottak - és ezek között voltak laikusok, klerikusok, pogányok, keresztények, konzervatívok és liberálisok egyaránt.