Sziasztok,

Csak most leltem rá erre a kedves topikra. Biztos pszichikai funkció a félelem kirikácsolása olyan dolgoktól 1. amit nem ismerünk, 2. ami a történelmünk során mindig is eléggé jelen volt ahoz hogy féljen tole az aki akar. De ez csak szubjektiven jegyzem meg.

Valahol a mélyben van egy topik aminek az volt a cime, hogy az "egyház pozitivumai."

Szoval nagyon röviden megpróbálok összeszedni néhány gondolatot ami persze mindenkinek ismeros lesz, és a félelmekre nem fog választ adni.

Tehát a Magyarok az ezredforduló táján sulyos vereségeik okán kénytelenek voltak szembenézni a Németrómai birodalom hübéres ajánlatával. (Géza fejedelem) Ebben az ajánlatban a lényeg az volt, hogy vazallusi alárendelt állam, az európai diktátumnak megfelelo kulturális, vallási berendeszkedéssel, vagy a magyarság szétszórása. Szt István már akkor zsniális reálpolitikus lenne, ha a kereszéynség felvételét nem hitbol, hanem csak politikai okokból szorgalmazza.

Következmény. az ösi vallás, irás, kultura kereszténység nélkül is szépen elenyészett volna a Németrómai acélpengék (kétélu és egyenes) hatására. Mo mai területe, gondolom antik római mintára a duna vonalán kettéosztva mint a Németrómai birodalom keleti határvidéke, önnlló államiság nélkül.

Ehelyett. Betagozódás Európa kulturájába és akkor korszerunek és modennek tartott állam és társadalom szerkezetébe. (Hogy akkor nem volt demokrácia és SZDSZ az külön pech, de máshol sem volt). Az elso magyar feudális uralkodók külön érdeme, hogy önnálló állam jött létre, valamilyen vazallusi alkirályság helyett, és politikai zsenialitásuk következménye, hogy kulturálissan Bizánc és Róma közé sikerült beegyensúlyozni. Ezen alkalmazkodás, amit ma államalapitásnak is nevezünk, egyik szükséges és kikerülhetetlen velejárója a keresztéynség felvétele. Rém romanitkus Koppány és egyéb pogány urrak függetlenségi álmain eltöprengeni, de a valóság mégis Géza és István realitás érzékéhez volt közel.

Tény, hogy a magyarság kulturálisan nyelvileg, törzsileg nem volt homogén, és az is, hogy már akkor befogadó nemzet voltunk. Aki szerint az akkori Magyarság egyöntetuen Arany János nyelvezetét beszélte az kihagyott egy két történelem órát az egyetemen. Igy vallásában sem volt már homogén a honfoglaló Magyarság. A kereszténység is ismert volt már elotte, lévén korábbi száláshelyein bizonyitottan Bizánci zsoldban álltak, nem beszélve olyan régészeti leletekrol, melyek a kereszténység ismeretérol tanuskodnak.

Sajna romanitkus álmodozok számára kiábránditó lehet, hogy a Magyar nyelv maga is egy közvetito nyelv volt a törzsszövetségen belül, valamint az is, hogy a fejedelem vérvonala és a késöbbi árpádház kulturálisan és vérvonal szerint is bizony komoly kötodésekkel rendelkezett pl. Kijev felé. (elgondolkodtató, hogy a Fehérváron megtalált királycsontok közül egyedül azonositott már nem emléxem melyik Béla a maga közel kétméteres alkatával messze kimagaslik a harcsabajuszos egyhatvanas szittya magyarok közül. Engen az sem lepne meg, ha éppen szoke lett volna)

Az akkori európai modell szerint, a király és fourak melett az egyház szerkezete komoly állam, gazdasági és kulturális tényezo. A püspökségek biztositottak városiasodást és kereskedeli centrumok létrejöttét, az egyházi birtokok az akkor korszeru gazdálodási módszerek alkalmazói, terjesztoi voltak. a szerzetesi iskolák meg az európai kultura terjesztoi.

A magyarországra érkezo hittéritok eloször bizánci majd késobb nyugati jelentos hivatástudattal álltak neki a keresztény kultura és az akkori társadalmi rend felépitéséhez. A nomád portyázó magyarság letelepitésében és az akkori gazdasági modellek átvételében is nagy szerepe volt az akkori szerzeteseknek.

Az egyház vagyonát királyi rendeletek és adományok biztositották. Ezek melett nem kevés a magánvagyonukat felajánló adakozók szerepe sem, akár Passaui Gizella királynore gondolunk, aki személyes vagyonából áldozott sokat egyházi könyvtár székesegyház és felszerelésekre. Az ösi magyar romantikához csak adalék, hogy ezen könyvtárat (Veszprém)egy nemesi felkelés során égették fel, gondolom az ösi kulturát védve (persze inkább annak hiányát) vagy akár a jóval késobbi Esterházy egri püspökre aki jogi egyetemet épitett (Ma ez az egri tanárképzo foiskola)

Ha Magyarország kulturális emlékeit tekintjük, akkor az egyáhzi épiktezések, könyvtárak iskolákon kivül nem sok minden mást találunk.

De foglalkozzunk kicsit a mával és a hétköznapi dolgokkal.

Az egyház életében látványossak ugyan az ünnepek és pl. a templomszentelések, de az igazi munka a hétköznapokban van. Gondolom egy ateista számára a vallásos emberek lelki igényei mesterséges produktumok, igy csak statisztikai szerepük van. De ma is milliok lelki és igényeit elégitik ki az egyházak és lelkészek hétköznapi munkájukkal. Az ember életét olyan események keretezik, amik még sok ateista számára még ma is kapcsolódást jelentenek. Ilyen a temetés, keresztelo, esküvo. Régen az anyakönyvezés is egyházi hivatal volt. Még a legcinikusabb ateista sem kockáztatja meg, hogy a még vallásos nagymamáját ne egyházilag temettesse el. Ezek mind olyan hétköznapi dolgok melyek bizony sok munkát, fáradságot jelentenek az egyházaknak és nem feltétlen anyagi hasznot, mert minden plébánián jó tucat történetet ismernek temetést ingyen követelo nagyszájú és pofátlan ateistákról, perrel fenygetozo újgazdagokról.

Ezen kivul van karitativ tevékenység. Ezeket szervezett formában nem lehetett támogatni a szociualizmus alatt. Érdekes megjegyezni, hogy 1945 ben amikor a Szovjet katonai parancsnokság rászánta magát, hogy a nélkülözo budapesti lakosságot támogassa és ez ügyben összehivtek egy tanácskozást, ott már azzal kellett szembenézniük, hogy Budapest területén több tucat egyházi népkonyha muködik, ahol mindeki ellátásban részesülhetett ingyen. Az akkori egyház megszervezte a külföldi seggélyek elosztását, raktározását. Ez nem tetszett a Szovjet hatalomnak késobb válaszúl Mindszetit valutaüzérkedéssel (a külföldi pénzbeli segélyek valutában érkeztek) vádolták és elofordult az is, hogy Magyar államtól kapot autójára fosztogató orosz katonák rálöttek. Az egyházi szervezetek és újjáépitésben résztvevok, valamint segélyszervezetek munkáját akadályozták és késobb meg is szüntették. Az új kommunista állam felszámolta az egyházi szervezeteket és egyedül csak a templomokat hagyta meg hitélet céljára. Még a nyolcvanas években is számolnia kellet rendori megfigyelésre olyan papoknak akik a templom falain kivul "szervezkedtek" Ennek ellenére a rendszerváltás óta az egyházi karitativ szervezetek száma no. Itt önkéntesek dolgoznak, sokszor idossek, akik a szerveésben tehetségben otletekben, teherbirásban olyan teljesitményt nyujtanak amire képessek.

Az egyház fentart fogyatékos és árva gyerekeknek otthont, Leányanyáknak otthont, Idossek otthonát nem keveset. Kórházi tevékenysége eddig jórészt csak lelki jellegu lehetett. A hatóságok hozzáállására példa, hogy azon plébánia melett ahova én járok, muködik egy elfekvokorház. Egyszer külföldrol az egyház számára érkezett többtucat jó állapotú de használt, de magyar viszonyokhoz képet korszeru korházi ágy ajándékba. Ezek elhelyezése a plébánia feladata lett volna. A hatóságok hetekig nem engedték az országba és a még mindig korszerunek számitó felszerelés után több milliós vám megfizetésére kötelezték a plébániát. Ezen semilyen kérvény utánnajárás nem segitett, végül az egyik lelkész mentoötlete az volt, hogy a vám és pénzügyörség illetékes vezetojét meghivta kórházlátogatásra, hogy nézze meg hova kerülne az ajándék. Az eredmény átüto volt, ugyanis a vámtiszt vélekedése az ilyen korházak állapotáról hasonlóan az átlagpolgáréhoz, bizony messze áll a valóságtól. Igy a rozsdás ágyak, a leomlott vakolat a szag, valamint a haldokló emberek látványa volt az ami elgörditette végül is az akadájokat. Igy elmondható, hogy ezen kórház felszerelésének jelentos korszerusödését épp az egyháznak köszönheti. De ez csak egy példa. Ugyanezen korházban rendszeres az önkéntes betegfürdetés, a rokonok nélküli öregek látogatása és ajándokok osztása, Ünnepek megrendezése. Ha valaki látott már ergyedülálló vasággyal negyven kiló, katéteres öreget örülni, és hálát a szemében, annak átalakul a társadalmi hasznosságról alkotott képe. Azóta a vám és pénzügyörség egy szóra mindenben segiti a plébánia munkáját.

Ezen kivul, ha már valki látott hetven éves nénit majdnem sirni azon sértések és otrombaságok miatt amit a karitász ruha és élelemosztáson kap részeg csavargóktól és nagyszájú cigányoktól hétrol hétre, akkor talán elnézi neki, hogy ugyanezen néni társadalmi munkában azon sokat vitatott képeslapot bedobja a lépcsoházba olyanok postaládájába is, nyilván nem fondorlatos okokból, akiket nem ismer és akik ezt mély sértésnek tekintik.

Nan