Kik állnak a pályaelhagyók helyére?-kérded. Élő példa: a gimiből, ahol tanítok, szeptember végén, kereken egy hónapnyi pedagóguspálya után elment egy -mellesleg bombanő- fiatal kolleganő. (Hatszoros fizetésért). ráit szétosztották, egy heti három órás osztályt én is kaptam. Januárban pedig egy 35 éves kolléga ment el, óráit szétosztották, az osztályfőnökséget én örököltem. Namostan. Én 41 éves vagyok, a többiek, akik órákat vettek föl, mind idősebbek, magyarán mondva marad egy mag, akik az iskolákat a vállukon viszik, egyre idősebbek, a sulimban korommal még a fiatalok közé tarozom!!!!!!!!!!!
Sokan nyugdíjasként tanítanak egyébként, mellesleg jónéhány igazgatóról tudok, aki nyugdíj mellett igazgat. Anyagilag így még valahogy megéri a dolog, csakhát iszonytatóan öregszik a szakma, ezzel szédületesen elszakad a fiatalok világától, és a tanári minta a diákoknak alig jelent már valamit. A mobiltelefonos, csillogó autócsodákból kipattanó, napi többezer forintokat elmekdonelcező diáknak az öreg, kopott ruhás, parizeres zsömlét evő, mobilt és számítógépet kezelni nem tudó, villamosozó pedagógus rémízstő, akinek se tekintélye nincs, se z általa közvetített tudás nem vehető komolyan, az értékrendről már nem is beszélve.
Röviden egy másik felvetésről. Nem tudod elképzelni, hogy 40-50 ezer forintért elmenjen egy fiatal tanítani. Most nem megy, következmény az elöregedés. De előbb-utóbb kénytelen lesz, hiszen mint az előbb írtam, nemigen lehet majd elhelyezkdeni egy diplomával, és néhány év múlva a más állást nem találó, ám továbbtanulni nem tudó-nem akaró tanári diplomás fiatal még örülhet is, ha egyáltalán -jobb híján- egy-egy végleg nyugdíjba menő, katedráról kihaló kolléga helyett talál tanári állást.