> Panaszkodas helyett inkabb bele kell torodnom, hogy nekem ez jutott.

Kedves Artababa. A 12 ev Amerika alatt, ha mast nem is, de azt megtanultam hogy ilyen nincs. Az embernek nem "jut" valami. Ahogyan elunk az nagyon sokban attol fugg, hogy milyen donteseket hozunk. Erre en is most dobbentem ra, amikor megpendult elottem egy olyan allaslehetoseg, amihez el kene innen koltozzek, sokkal de sokkal tobbet keresnek mint amit most, viszont a gyerekeimet egyedul nevelve, az idobeosztas szempontjabol, stb. nagyon nehez lenne. Eloszor kicsit elkeseredtem es en is azon sirankoztam hogy milyen nyomorult helyzet az hogy nem tudom a sajat donteseimet meghozni a korulmenyeim miatt. Aztan a barataim es kedvesem tobboras beszelgetesek soran raebresztettek, hogy a korulmenyeim azert ilyenek, mert en valasztottam oket. Mert annak idejen nem koltoztem haza a szuleimhez, nem adtam a gyerekeket az apjuknak, stb. Es bar nekem akkor ez nem ugy tunt mintha valasztas lett volna, most mar tisztan latom hogy persze hogy az volt, csak bennem fel sem merult hogy mashogyan legyen.

Te most egy olyan dontes elott allsz, ami nagyon fontos, es lehet hogy azert nem tudsz donteni mert nem annyira erzed meg magadat rosszul a jelenlegi helyzetben. De azt nagyon fontos latni magad elott, hogy akarmi tortenjen is mindig valtoztathatsz az eleteden. Valoszinuleg tokeletes megoldas nem lesz, akarhogy dontesz is, azzal negativumok is egyuttjarnak, de hat az elet mar csak ilyen. Es ettol szep. Mert amig vivodnod kell hogy elerjel dolgokat addig ertekelni is fogod oket ha odaersz.

Nem tudom a hattered, igy en is csatlakoznek howdy kerdesehez, hogy hogyan es miert pont oda kerultel?