Szia Carpy meg Manhattani,

a guritodombhoz ügyhöz annyit még, hogy ráadásul az amerikai kocsik sokkal könnyebben futnak (kizárolagos tücsapágyazás, egységes suly, csakis alvázas kocsik). tehát aránylag könnyen optimálizálhato a rendszer, meg ráadásul sokkal több a hely is, tehát nagyobb a pálya, igy nincs probléma nagy ivü váltokkal (esetleg kizárolagosan szimmetrikus konstrukcioval -Y válto, mert csak ez garantálja ugyanazt az ellenállást mind a két irányban.). Ugyanez a normális asszimetrikus kitérövel majdnem megoldhatatlan, hiszen a vagon egyenes irányban ugyanarrol a dombrol, kb. 2-szor olyan messze gurul mint egy 380 cm-es ivben.
Persze ezt a láthatatlan mozgatást (legfuvokák) esetleg sokkal elegánsabban elektromágnesekkel is meg lehetne oldani, söt azzal a saru kérdés is megoldhato lenne, hiszen a cél alatt a bekapcsolt mágnes igenis lefékezheti a vagont.

Szvsz a guritodomb a vasutmodellezés legnagyobb problémája, és nem láttam eddig egy igazán jol müködö rendszert, habár mint korábban irtam, valamikor a drezdai egyetemen egy egész kutatocsoport létezett (Prof. Kurz vezetése alatt), akik ezt meg szerették volna oldani, hogy a tanterepasztalukon (kb. 20x40 m) egy guritodomb is legyen annak minden jellemzöivel, jelzö rendszerével, hogy azok a szégény jövöbeli vasutasok ne az igazi törött kocsikon számlálják tehetségüket. Prof Kurz az eredményeket egy két kötetes vasutmodellezö könyben ecseteli, és szomoruan állapitja meg, hogy sajnos nem érték el a céljukat.
Amit én láttam az is nagyon jo volt, hiszen valamennyi átalakitott vagon (egységes alváz, lendkerék minden vagonban, müködö vagonfékek) biztositott egy aránylag problémamentes üzemet (H0-ban) és ezt már kb. a 60-as évek végén - amikor még nem létezett a számitogép sem (legalábbis nem ilyen célokra).
A guritodomb esetében ugyanis még egy jellemzöt kellene élethüen modellezni -a mozgás dinamikáját - amit ugye a fizika majdnem kizár, mert egy 100-szor kisebb tárgynak nem lehet ugyanolyan a dinamikája mint a nagynak. Más jellemzöi meg pont ellenkezöen jelennek meg (surlodás a nagy vagonok sokszorosa).
Ennek ellenére sok sikert az ujabb probálkozáshoz.

manhattani

az emlitett könyv szerintem kicsit tuloz az átmeneti ivekkel, ha az eredeti a példakép, és csak a távolságok lettek átszámolva modellméretbe akkor közel jár az igazsághoz, azonban a modellek ettöl sokkal "érzéketlenebbek", tehát nyugodtan megengedhetö a rövidebb iv is. Természetesen vigyázni kell eme átmenetekre, optikai szempotokbol is, meg müszaki szempontbol is, hogy a kapcsolok ne akadjanak szét. (az a kapcsoloktol is függ, vannak tipusok, amelyek érzékenyek a szintvátozásokra, mások meg nem).
Ha könyv szerint akarsz épitkezni, akkor a helyigény egy-egy emelkedöhöz igen megnö, azaz 3 cm-es emelkedést nem 1 méteren érsz el, hanem kb. 3-n, mert 6 vagon hossza kb. 2 méter, aminek a felét mind a két végén az emelkedönek hozzá kell adni. (6 cm-es emelkedéshez, természetesen változik a helyigény, mert összesen 2 átmeneti iv lesz, azaz 2 méter az ivre, kettö meg magára az emelkedöre). Nem kell annyira komolyan venni a szőmlgatésokat, inkább egy jo szemmértékre van szükség meg némi tapasztalatra.