Annyiban, hogy az én barátom faxni nélkül sem tud dönteni. Csakhogy megtanultam a következő egyenletek lebontását:
Nem tudok dönteni=nem akarok dönteni
Szörnyű ez a helyzet=szörnyű, hogy folyton nyafogsz
Veled jobb az ágyban, mint vele= frenetikus, hogy még választhatok is!
stbstb...
Pamikám, ne csüggedj, kimászni ugyan én sem tudok belőle(azaz nem akarok????) de majdcsak lesz valahogy.
Amíg még így is kell neked, szegénységi bizi, vagy sem - addig maradsz. Ha meg tele lesz végre a hócipőd, akkor úgyis páros lábbal rúgod ki.
Kérd meg a dramaturgodat, hogy a bírom, meg a páros láb közti időintervallumot rövidítse le neked kicsit.
Én is ezt teszem a tiédhez nagyon hasonló helyzetemben. Ámbár minden efféle szitu egyívású hellyel - közzel. Max nincs benne öngyi.
Tanács:
Ha komolyan, és a szerelmedet félre pakolva, tehát pusztán emberi szeretetből tudod azt gondolni, hogy segítesz a gyermeken, ha az orrára kötöd a tényeket, akkor tedd.
De csak akkor, ha nem azért vágsz bele, hogy magadhoz kösd a pasast, hanem, ha akkor is megtennéd, ha ezzel vége lenne a kapcsolatotoknak.
Zárójelben: jobban járnál vele.
Látatlanban megmondom, hogy a szenvedélyes kapcsolatok általában alkalmatlanok az együttélésre. Mennél nagyobb az a láng, annál fájóbb lesz majd, hogy csak parázs marad belőle a rutinkeddekre.
Tudom, most nem lettél boldogabb, de higgy nekem: hosszú távon éri meg gondolkozni itt is, mint az életben mindig.
Mókuska, a sorstárs.