Szia PINGYI, Derszu, meg mindenki,

valóban olyan szándékkal nyilott ez a topik, hogy gyes-bajom javuljon, hiszen ilyenkor az egyik legjobb gyógyír, hogy kizökkenjek a mindennapjaimból, társaságot gerjesszek magam köré. Ez az egyik legkényelmesebb formája a dolgoknak, hiszen itt beszélgetek veletek, és mégse kell elmennem itthonról, ha felsír a babi futhatok hozzá, s ráadásul a téma is közös.

laca, ha kiteszed a lelked, és mégis problémázik a nej, nem valószínű, hogy benned van a hiba. ilyenkor megértőnek kell lenni, és szeretni őt. Szerintem az érzelmi támasz talán még fontosabb, mint az hogy el legyen mosogatva, ....stb.

Én legalábbis úgy érzem, hogy nem csak az a probléma(ám), hogy monotoniában a házimunkával vagyok elfoglalva, hanem sokat vagyok saját magammal, meg a gondolataimmal. Hiányzik az az érzés is, ami eddig teljesen észrevétlenül jelen volt a hétköznapjaimban (meg mindenkiében, aki nem otthon van gyesen), ez pedig az ELISMERÉS. akár a külsőt (a +18 kiló is zavar, csak mackógatyát, meg a kismamanadrágjaimat tudom hordani), akár belsőt (észbeli képességek, munkahelyi feladadtok kihívásokra gondolok) illetően.
Meg még valami -nemtudom ti ezzel hogy vagytok, voltatok- de azáltal, hogy Apa eljár dolgozóba, emberek közé, nők közé, én meg itt ülök a 4 fal között, bizony a féltékenység érzete is itt ólálkodik körülöttem, pedig nem kéne.

No, azért annyira nem vészes a dolog, csak olyan jó kisirni magam ide. Meg ha arról a sok csodáról, szeretetről, ragaszkodásról, kedvességről, meg boldogságról akarnék beszélni, amit a gyerekeimtől kapok, és minden sirámom ezerszer ellesúlyozza, akkor nem gyesbetegség lenne a címe a topiknak.
MIndenesetre várom, hogy teljen az idő.