Szia Matiz,

látom egészen belemerültél az emelkedök kérdéseibe.
A guritodomb meg pont nem egy igazi emelkedö, annyira nem, hogy pl. a nagyvasuton egy mozdony nem is mehet neki a guritodombnak.
A modellben meg még nehezebb az ügy, mert a modellvagonok sokkal rosszabbul futnak mit példaképeik, tehát a dombot meredekebbre kell csinálni, hogy az müködjön is. Azt hiszem a drezdai egyetemen dolgoztak ki egy ilyen modellt, ahol kb. 10% az emelkedö, és minden vagonnak lendkerékkel egészitették ki a tengelyeit, hogy az tényleg méltoságteljesen oda guruljon, ahova irányitottak, és ne szuperszonikus sebeséggel.
Nem tudom melyik szabványt olvashattad (gondolom nem a fogaskerekü vasutakét), mert mindenütt gyakorlatilag a 3 % emelkedöröl van szo, vagy másképpen, kb. 240 modellméter után tud a modellvasut olyan magasra menni, hogy saját magát keresztezze (Ez N-ben 1,5 m, TT-ben 2m, H0-ban 3 méter). Igy kijön az emelkedö az ivben is.
A másik dolog, amit nem volna szabad elfelejteni, mint minden vasuton, a modellvasuton is kell egy un. átmeneti szelvény, ami nem engedi meg a pályatörést (ugye ott akadnak ki a vagonok). Ennek a hossza a modellszabványok szerint a leghosszabb (arra közlekedö vagon duplája). Ezen a szakaszon az emelkedés nem lineáris, tehát a kezdetben alig emelkedik majd pedig átmegy a végleges emelkedési szögbe, illetve forditva felsé végen. Ennek a dolognak az a hátránya, hogy modellben elveszitünk kb. 20-40 cm-t.
A legegyszerübben ez ugy alakithato ki, hogy egy sima rétegelt lemezbe bevágod lyukfürésszel a pálya rajzát, ugy hogy az egyik vége (az emelkedö kezdete) fix (egyenes - ragazstva, szögelve) marad. Kb. dupla vagonhossznál alátámasztod az igy keletkezö nyelvet, és a rétegelt lemez automatikusan felvesz egy nem linearis (törésnélküli) emelkedö formát. Ettöl a ponttol aztán már llineáris lehet az emelkedés. Ugyanezt meg kell ismételni a másik végen is, söt a kanyarokban is meg kellene. Csak ilyen pályán biztositott a szakadás mentes haladás.
Sok sikert.